A demográfiai tél beköszöntével sokszor teszik fel manapság a kérdést, hogy miért nem szülnek (többet) a nők. A kérdés szerintem félrevezető, ugyanis a mai nők – akárcsak anyáik, nagyanyáik, dédanyáik
Nagyapám mesélte, hogy a háború előtt az úri körökben az volt a szokás, ha valaki új ruhát csináltatott magának a szabónál, akkor mielőtt először megjelent volna benne, kicsit meggyűrögette, hogy
A párommal kettesben töltött hétvégén a moziműsort pásztázva megakadt a szemem ezen a számomra ismeretlen filmen, és bár ő nem volt oda érte elsőre, utólag mindketten elégedettek voltunk vele és sokat beszélgettünk róla. A korábban Oscar-díjra jelölt rendező, Uberto Pasolini dramaturgiailag és szakmailag is jól felépített, szívbemarkoló filmje úgy mesél – szinte szavak nélkül – az önzetlen szeretet erejéről, hogy nem válik sem érzelgőssé, sem hatásvadásszá, ráadásul egy elképesztően hitelesen játszó hároméves szereplőt is talált hozzá. Nem csoda, hogy a valós események nyomán készült film a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában debütált, majd számos díjat nyert a világ különböző fesztiváljain.
Tulajdonképpen nem tudom, miért csak most néztem meg ezt az tizenöt éve kiadott azonos című William P. Young-regény alapján öt éve készült, Stuart Hazeldine rendezte filmdrámát, A viskót, és még a könyvet sem olvastam, pedig bizonyos körökben kultikusnak számít. Mindenesetre egy ideje már a bakancslistámon van, és végre eljött az ideje. Bár a párom nem volt túl lelkes a választásomtól, kérésemre végig nézte, s ha fenntartásokkal is, de tetszett neki. Kételyeim nekem is voltak, de azok nem akadályoztak meg a fő üzenetek befogadásában, és azóta is sokszor gondolok rá.
Évek óta keresem azt a szexuális nevelésről szóló könyvet, ami segíthet eligazodni szülőként, és nemcsak abban, mikor és mit mondjunk ezzel kapcsolatban gyermekeinknek, hogyan segítsük őket ezen a téren, hanem keresztény alapokon nyugszik, a szexualitást holisztikus szemléletben kezeli. Továbbá nemcsak a fizikai aspektusait hangsúlyozza, valamint olvasása közben nem(csak) azt érzem, hogy a világ végtelenül veszélyes, és mi már reménytelenül elmulasztottunk egy csomó mindent, hanem azt (is), hogy olyan szülői felelősségünk van, amivel minden nap egyre jobban élhetünk. Végre megtaláltam. Igaz, néha döbbentem olvastam, hogy már mi mindenről kellene (kellett volna) beszélgetnünk, de összességében sokkal inkább megerősített, minthogy elbizonytalanított volna szülői kompetenciáinkban.
Apák napján az apákat és nagyapákat ünnepeljük. Az apaság 24 órás „szerep” annak minden felelősségével és örömeivel együtt. Döntés is, amelyben vállalom, hogy a rám bízott gyereknek, gyermekeknek az apjuk
Hogy mindenki boldog szeretne lenni, az ma akkora közhely, hogy mondani sem érdemes, annyira egyértelmű. Ahogy az is egyértelmű, hogy ki-ki úgy keresi a saját boldogságát, ahogyan akarja, nem vagyunk
Néhány éve jelent meg a médiában az a szóösszetétel, hogy „mérgező férfiasság” – vagy másképpen „toxikus maszkulinitás” azok tollából, akik még arra sem vették maguknak a fáradtságot, hogy lefordítsák magyarra
Minden élőlény két dologra törekszik, egyrészt a saját túlélésére, másrészt a faj túlélésére, amelyikből származik. Ez éppúgy vonatkozik a növényekre, mint az állatokra és az emberekre. Manapság viszont az emberiség nemcsak sok más faj túlélését veszélyezteti, hanem már a sajátját is.
„Május 24-én egy fegyveres megölt 19 gyereket és két tanárt kedden a texasi Uvalde városában, a Robb Általános Iskolában. Ez volt a legsúlyosabb iskolai mészárlás a Connecticut állambeli Sandy Hook
