FFK A férfi útja

Vajon megalapozott az, hogy nagyon sok rosszat lehet manapság hallani a „patriarchátusról”? Ezt teszik felelőssé a világban található legtöbb rosszért, ha nem egyenesen az összesért. Ha sikerülne megdönteni a patriarchátust és eltörölni a maradványait is, béke és prosperitás lenne a világban, mondják. De legyen bármilyen divatos is ezt ma hangoztatni, nem érdemes gondolkodás nélkül beállni az ítéletmondók sorába anélkül, hogy megvizsgálnánk, mi is az valójában, amiről beszélünk, mi az a patriarchátus.

Mi teszi a férfit férfivá? Talán a sok pénz, a nagy kocsi és a nők körében aratott sikerek? Vagy az erős izomzat, a szőrös lábszár és a baltával faragott állkapocs? Vagy talán a kitartás, az állhatatosság, az erős akarat? Ezek mind következmények – egy férfit férfivá eredendően annak a lehetősége tesz, hogy apa lehet.

Ha végig nézünk a mai sajtón, az a benyomásunk támadhat, hogy igazán okos emberek csak a mérnökök és a kutatók lehetnek, de közülük is csak azok, akik természettudományokkal foglalkoznak. És érdekes módon, ezt nem A Férfiak állítják, hanem azok, akik szerint a két nem között nincs semmi különbség.

A férfiak túlnyomó többségének az életében nincs (nem lenne) nagyobb döntés annál, mint amikor megkéri az imádott nő kezét. Ma már azonban nem mindegy, hogy hogyan teszi ezt: furfangosnak, szellemesnek, de legfőképpen romantikusnak kell lennie – vagy legalábbis ezt akarják vele elhitetni olyanok, akiknek ehhez valamilyen érdekük fűződik. Nekünk erről viszont az jutott eszünkbe, hogy amikor kiürülőben a tartalom, akkor válik egyre fontosabbá a forma.

Sok poszt, komment, írás érkezik tőletek. Sokszor csak egy-két szó, de néha előfordul valódi irodalmi alkotás is. Ez is ilyen, amit most közreadunk. Cz. I. tollából származik, aki nő, de tudjuk, hogy a honlapnak és ügyünknek sok női követője és pártolója is van. Az írás magáért beszél. Kiváló ábrázolása annak, hogy milyen, amikor egy férfi elvéti a hivatását.

Számtalan madárfiókát neveltem fel életemben, de mindegyiken láttam, hogy tudatában van annak, hogy tud repülni, még mielőtt azt megpróbálta volna. Szárnyakkal született és vele született azok használatának képessége is. De igazán madárrá a repülés gyakorlása tette.

Nemrég a gyerekeim általános iskolájában számba vettem a folyosókon kirakott osztálytablókat. Tanulságos volt végignézni, hogy a 20-25 évvel ezelőtti fiatal, csillogó szemű és lelkes pedagógusarcok hogyan szürkültek és fásultak el az évek során. És csak nők és nők mindenütt, férfi alig.

Nos, ez a kérdés már eldőlt, ma már férfiak és nők is viselik ezt a korábban jobbára, legalábbis a mi kultúrkörünkben, csak a férfiak részére fenntartott ruhadarabot. A nők nadrágviselésének nem csak praktikus, de szimbolikus jelentősége is lett: ezzel párhuzamosan a két nem közötti versengés (osztályharc) beszivárgott a családba is, ezért jogos a kérdés: nálatok otthon ki viseli a nadrágot?
De most nem is ez a kérdés, hanem az, hogy hordjanak-e a férfiak szoknyát.

Azzal, hogy én most ezeket a sorokat leírom, egy egész sor ember sikeréről teszek tanúbizonyságot. Evolúciós értelemben ugyanis az számít sikeresnek, aki látja a saját unokáit. Bennem – és mindazokban, akik ma élnek – mint unokában, ükunokában, dédunokában, stb. egyre több és több ember genetikai sikere testesül meg.