Egy kutatásban fiatal párokat kérdeztek meg arról, hogy szerintük mi kell a hosszú, boldog házassághoz. Sok mindent mondtak, de a legnépszerűbbnek a következő két válasz viszonyult: romantika és szerencse.
Ez utóbbi ugyebár befolyásolhatatlan: vagy van valakinek szerencséje, vagy nincs, az előbbi, a romantika érdekében viszont nagyon is sokat lehet tenni. Például már a lánykérésnél. Amerikából importált ötlet, de már nálunk is egyre több üzleti vállalkozás szakosodik arra, hogy felejthetetlenné tegye ezt a pillanatot. Az egyik ilyen cég például azzal az állítással hirdeti magát, hogy a „Nők 73% csalódott, hogy milyen fantáziátlanul kérte meg a párja a kezét…” És hát melyik férfi szeretné, ha a választottja csalódott lenne ezen a jeles alkalmon? Akinek fantáziája nincs, de pénze van, az több lehetőség közül is választhat: lehet leánykérni óriásplakáton, cápák között úszkálva, ejtőernyős tandemugrás során, tűzoltási szituációban, helikopteres városnézés közben, séta közben a parkban tűzijátékkal és zenekarral kísérve (és még csak nem is ez a legdrágább!), és még sok más vicces szellemes vagy romantikus módon. Az ilyen extra leánykérésekről készült videók már önálló műfajt alkotnak, rengeteg van fent belőlük például a YouTube-on, mondjuk itt vagy itt. És biztosan van közöttük számtalan, amelyik őszinte, amelyik nem a magamutogatásról, hanem valóban a szeretetről és nagyrabecsülésről szól
És mégis, én nagyobbra értékelem azt az ideges, ügyetlen, esetlen fiút/férfit, aki alaposan megfontolta magában a döntését és jövőbeni sorsának alakulását egy férfias gesztussal szíve választottjának a kezébe adja. Az érzelem őszinte, a kérdés valódi, az ügy nem lefutott, mert járhat így is.
Itt is, mint minden más dolognál, amikor kezd eltűnni a tartalom, akkor válik egyre fontosabbá a forma. Ugyanezt láthatjuk a házasságok esetében is. Ma már ott tartunk, hogy az esküvő szinte fontosabb, mint a házasság. Hiszen úgyis elválunk. Hihetetlen összegeket költenek az esküvőre, amin mindennek tökéletesnek kell lennie, mert ha nem az, akkor inkább ne is legyen. Hogy ez a jóban-rosszban tartó közös élet kezdete az valahogy elsikkad. És ez a fogyasztói szemlélet egyre jobban átjár mindent. Már a templomi esküvő sem jelent védelmet, mert a templom is csak díszlet. Egy felmérés szerint csak egy kicsivel jobbak a templomban kötött esküvők válási statisztikái (46%), a nem templomi esküvőkénél (50%). Az igaz vízválasztót nem a hely, hanem a lelkület jelenti. Azoknak a házaspároknak a körében ugyanis, akik tudnak együtt, egymásért imádkozni, a válások aránya 2% alatt marad. Hogy milyen volt náluk a leánykérés és a lagzi? Nem hiszem, hogy ez lenne a leglényegesebb kérdés. (Még az is lehet, hogy minden YouTube leánykérésnél romantikusabb.
Cikkajánló: A házasság a gazdasági felemelkedést biztosító legfontosabb kiváltság?
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
És hogy keretbe foglaljuk az írást, hivatkozunk egyet ugyanarra a kutatásra, amire a cikk legelején, csak most a másik oldalról. Hosszú, boldog házasságban egy életet leélt embereket kérdeztek meg, hogy szerintük mi kellett ahhoz, hogy ez így sikerüljön. A két kiemelkedő válasz a következő volt: az egymás iránti elköteleződés és a közös tevékenység.
Neo
Fotók: CincinnatiPhoto / Foter.com / CC BY-NC-SA ARHiggins / Foter.com / CC BY-ND
