Kedves komák és barátok!
Az idő múlását most már (majdnem) mindannyian a gyermekeink felcseperedésén keresztül érzékeljük és bevallom, soha nem gondoltam volna, hogy milyen jó dolog is ez!
Egyrészt folyamatosan nem várt ajándékkal halmoznak el bennünket, ahogyan felfedezzük bennük nemcsak a leginkább szórakoztató és szeretetükkel szíveinket melengető csöppségeket, hanem az egyre inkább a kreatív, gondolkodó és a határaikat feszegető kis embereket is.
Szülőként nem tudunk elég hálát adni a Sorsnak mindezért. de egy pillanatra se felejtsük el, hogy mindez nemcsak kiváltság és ajándék, hanem édes kötelesség is!
Úgy kellene szeretetben gondoskodjunk róluk, hogy közben jellemüket és képességeiket felkészítsük a „való világ” kiszámíthatatlan kihívásaira. Arra, hogy szabad polgárként képesek legyenek meghaladni a mindenkori körülményeiket, de ugyanakkor hűek maradjanak azokhoz az értékekhez, amelyek ezt szabadságot lehetővé teszik számukra. Tudjuk, hogy szabadságra vagyunk ítélve (kiűzettünk a Paradicsomból, majd, hogy nehogy elfelejtsük, J. P Sartre is emlékezettet erre), de a szabadság feltétele, hogy képesek legyünk önvizsgálatra, és ha szükséges, tudjunk nemet mondani a minket érő impulzusokra. A nyugati, hólabdaként gyorsuló és mindenhova begyürüző mennyiségelvű civilizációt nem érdekli, hogy ez a képesség megvan-e bennünk és az iskolarendszer is hova tovább csak az információ rendszerezésre készít fel és arra már nem, hogy hogyan és mikor kell a megszerzett tudást használni. Ezt a képességet csak a saját, minőségelvű kulturális közegünk tudja bennünk kifejleszteni.
Mindezért nemcsak az egykor tiltott Tudás fájáról, hanem a paradicsomi Élet fájáról is kell a gyermekeinket táplálni, melyre a vallási-erkölcsi közösségi nevelésnél jobb recept még nem született. Tudományos igényű munka is ír erről: http://www.bloomsbury.com/uk/the-triple-package-9781408852231/
Bármennyire is intézményileg tökéletlen és képtelen a felnőtt szabad emberek valós igényeinek figyelembevételére, vallásunk (pl. a muzulmán vallással ellentétben, ahol a szabadság, a szabad akarat értelmezhetetlen fogalom) felkészíti a gyermekeket az önvizsgálatra és közösségi élet gyakorlására, melynek kislányunk Dóri számára az első lépése az elsőáldozás, melynek megünneplésére mindannyiótokat szeretettel várunk!
Pál Gyula
Kedves Férfiak és Nők! Kedves Olvasók!
A Ti történeteiteket is publikáljuk! A Te nagyapád, tanárod, édesapád sztorija is lehet mások hasznára. Örülünk, hogy máris külditek őket! Férfiérték történetek rovatunkat azért indítottuk el, hogy bemutathassuk a férfi-megnyilvánulások és értékek sokszínűségét.
Férfi a gyakorlatban! Mindannyiunknak vannak rövid, érdekes történetei, amelyek a különböző élethelyzetek férfias megoldásairól szólnak. Amikor az átlagemberben megvillan a Férfi. Olvasd, és ha eszedbe jut a sajátod, írj Te is az info@ferfiakklubja.hu címre. Ha szerkesztőnk szűrőjén átmegy, mi közzétesszük!
Fotók: Gulfu / Foter.com / CC BY-NC-SA Sean Molin Photography / Foter.com / CC BY-NC-ND
