FFK A férfi útja

Honlapunkon az egyik poszt alatt Erdélyi Annamária Katalin fogalmazta meg a véleményét: „Az udvarlásnak van egy semmihez sem fogható bája, izgalma, könnyedsége pro és kontra, annak is aki adja s kapja. Az sem gond ha végül nem lesz belőle semmi, az udvarlás időszaka alatt sok minden kiderül egymásról ha tényleg magát adja az ember. Az egyik legjobb időszak a kapcsolatokban, s ha sok év együttlét alatt a nő udvarlásra készteti a párját vagy a férfi belecsempészi a hétköznapokba, annál nincs is jobb. Nem fárasztó, hanem lendületet ad a másnaphoz, bár lehet hogy csak én vagyok ilyen végtelenül romantikus.”

Sokan vannak itt a Férfiak Klubja tagjai és szimpatizánsai között, de máshol is, akik hozzánk hasonlóan látják a helyzetet, és megdöbbenve figyelik most már nem pusztán a férfias értékek peremre szorulását, hanem maguknak a férfiaknak az eltűnését az élet számos területéről. De biztosan akadnak olyanok is, akik szerint csak vészmadárkodunk, és a dolgok jól vannak úgy, ahogy vannak. A következő esettel nekik szeretnénk bemutatni, hogy mit eredményez, ha torzul a világlátásunk és a káros gondolkodási sémák határozzák meg az ítéletünket.

Édesapám mindig arra tanított, hogy olyan pénzt ne költsek el, amit majd csak a jövőben fogok megkeresni, mert közbejöhet bármi, és akkor megnézhetem magam…

Mostanság sokszor hangoztatott álláspont, hogy sokkal boldogabb lenne a világ, ha két nem képviselői ugyanannyit dolgoznának a munkahelyen, mint otthon. A férfiak tovább élnének, ha nem csak a pénzkeresésre koncentrálnának, hanem mosnának, főznének, takarítanának, a nők pedig nem lennének elégedetlenek a sorsukkal, ha ugyanannyi időt tölthetnének a munkahelyükön, mint a párjuk. Legyen egyenlőség minden tekintetben – ez a boldogság kulcsa. A különbözőségre egyre kevésbé érzékeny korunkban ennél közérthetőbb szlogent kívánni sem lehet. Pedig – hogy ne hagyjunk senkiben egy szemernyi kétséget sem – már most eláruljuk, hogy nem ez a boldogság kulcsa.

Az igazán modern ember egyetlen helyen van jelen: a munkahelyén, ahol a pénzt keresi, mindenhol máshol helyettesítik. Ez borzalmas disztópiának hangzik, pedig egyáltalán nem az.

A modern ember egyedül a munkájában van igazán jelen, az élete többi területén komoly nehézségei vannak, amihez professzionális segítséget kér, amiért persze fizet. Barátság, szerelem, gondoskodás, figyelem – pénzért. De vajon kiszervezhető-e a magánélet úgy, ahogy egy vállalatnál költségoptimalizálás címén profi külső cégekre bíznak részfeladatokat?

Egy korábbi posztunkban írtunk arról, hogy miként tűntek el a férfi tanárok az iskolákból és ez milyen fájdalmas hiányt hagyott maga után. Most egy talán még meglepőbb jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet: a fiú diákok eltűnéséről a közép- és felsőfokú oktatásból.

Ma már globális szinten nagyobb probléma az elhízás, mint az alultápláltság. Persze nem mindenhol egyforma mértékben. A nyugati társadalmak ebben (is) viszik a prímet. Ha azonban komolyan vennénk az olyan ma nem divatos, klasszikus erényeket, mint önuralom, mértékletesség és cselekvőképesség, a probléma egy csapásra megszűnne létezni.

Nem mindennapi helyről kapott megerősítést munkájához a Férfiak Klubja. Férfimotivációs mozgalmunk immáron évek óta igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a férfiak kiszorultak a saját életükből, ami paradox módon talán a legkevésbé nekik kényelmetlen (sőt, nekik talán még kényelmesnek is tűnhet), a nőket és a gyerekeket viszont annál jobban sújtja. A megoldás megtalálásához elengedhetetlen a probléma felismerése és tudatosítása, enélkül nem megy, mint ahogy a gyógyulást sem keresi az, aki nem fogadja el, hogy beteg. Néhány – mai divatos megfogalmazással élve – „érzékenyítő” gondolat Ferenc pápa egyik fontos megnyilatkozásából.

A szociológusok előtt már régóta ismert tény, hogy az elvált, egyszülős családokból érkező gyerekek rosszabbul teljesítenek a közép és felsőoktatásban és a számarányukhoz képest kevesebben szereznek diplomát. Ennek a jelenségnek az egyik leglényegesebb okára világít rá a norvégiai Oslói Egyetemen végzett kutatás, amely azt az eredményt hozta, amit röviden úgy foglalhatnánk össze: azok a gyerekek, akik elveszítik az édesapjukat, elveszítik az ambíciójukat is.