A múltkor mutatták be Ferenc pápa Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli levelét a világnak, amelyben a katolikus egyházfő a következőképpen fogalmaz: „Manapság az igazi probléma úgy tűnik már nem az apa túlhangsúlyos jelenléte a családban, hanem sokkal inkább a hiánya. Az apák sokszor annyira maguk felé fordulnak, a munkájukkal és esetenként csak az önmegvalósításukkal foglalkoznak, hogy elhanyagolják a családjukat. Magukra hagyják a kicsiket és a fiatalokat.
Az apa jelenlétét és így a tekintélyét szintén befolyásolja a kommunikációs és szórakoztató médiatermékekre szánt idő mennyisége. Manapság a tekintélyt gyakran gyanús dologként értelmezik és a felnőttekkel szemben tiszteletlenül viselkednek. Maguk a felnőttek pedig elbizonytalanodnak és nem képesek biztos és egyértelmű útmutatást nyújtani a gyermekeiknek.
A szülő-gyermek szerepek ilyen átfordulása egészségtelen, mivel ez hátráltatja a fejlődés megfelelő folyamatát, amit a gyerekeknek szükséges megtapasztalniuk, és megfosztja őket attól a szeretettől és útmutatástól, ami a felnőtté válásukhoz szükséges.
Isten az apát a családba helyezte, hogy a férfiasság ajándékain keresztül közel lehessen a feleségéhez és megoszthasson vele mindent, örömet és bánatot, reményt és nehézséget. És hogy közel legyen a gyermekeihez, ahogy nőnek – amikor játszanak és amikor tanulnak, amikor gondtalanok és amikor zaklatottak, amikor beszédesek és amikor hallgatagok, amikor bátrak és amikor félnek, amikor tévúton járnak és amikor visszatérnek a helyes ösvényre. Hogy apák legyenek, aki mindig jelen van. … Néhány apa úgy érzi, hogy haszontalan vagy szükségtelen a személye, ezzel szemben a tény az, hogy a gyerekeknek szükségük van az apára, aki várja őket, amikor hazatérnek a problémáikkal. Talán megpróbálják ezt letagadni, talán megpróbálják ezt nem kimutatni, de szükségük van rá. Nem jó a gyerekeknek apa hiányában hamarabb felnőni, mint ahogy készen állnának rá.”
Neo
Fotók: aViaTioNuT via Foter.com / CC BY-NC-ND Lotus Carroll via Foter.com / CC BY-NC-SA
