A kutatók két mintavétel során több mint 4000 18-19 éves norvég fiatal adatait hasonlították össze, ami egyértelműen azt az eredményt hozta, hogy a szülők válása erősen visszaveti a kamaszok továbbtanulási ambícióit. Azok között a fiatalok között, akiknek a szülei gyerek- vagy kamaszkoruk során váltak el, majdnem kétszer annyian voltak, akik teljesen letettek arról, hogy egyetemre vagy főiskolára menjenek és lényegesen magasabb volt azoknak az aránya is, akik bizonytalanok voltak továbbtanulási terveiket illetően. A kutatók le is vonták a konklúziót: „A két biológiai szülőből álló család tekinthető a legoptimálisabb családi környezetnek egy gyerek számára. (…) Mindkét biológiai szülő fontos érzelmi támogatás, praktikus segítség, útmutatás és információ forrás a gyerek számára. A válás azonban megfosztja a gyereket (…) attól a lehetőségtől, hogy férfi szerepmodellt lásson, mert általában az apa az, aki kilép a háztartásból.” Ez pedig, foglalják össze a kutatók „erősen befolyásolja a szülői nevelési gyakorlatot és a szülők bevonódását a gyerek tanulási tevékenységébe”.
A norvég kutatók ezután azon lamentálnak, hogy miként lehetne csökkenteni a válás negatív hatását a gyerekek iskolai és továbbtanulási ambícióira. Biztosan ez is nagyon fontos dolog, de a legegyszerűbb mégis az lenne, ha nem válnának el.
Neo
Ajánló: Vállvetve Apával
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
