FFK A férfi útja

Nem volt könnyű dolgom, amikor vállaltam, hogy a férfiértékek megjelenítésén, a férfierények térnyeréséért kezdek dolgozni. Olyan világban élünk, hogy ha valaki a férfiasságról, a férfiak önbecsülésének helyreállításáról beszél, akkor összeszorul mindazok gyomra, akik erről először hallanak. Sokaknak a magazinok által beléjük sulykolt sztereotípiák jutnak eszükbe, és hímsovinizmusra gyanakodnak, melldöngetésre, nőgyűlöletre és a férfiak uralmának „visszaállítására” gondolnak. Rögtön az jut eszükbe, hogy a fősodorbeli média által a férfiaknak tulajdonított értéktelenségekért küzdünk. Az agresszióért, a kisajátításért, a kulturálatlanságért, az erőszak legalizálásáért. Őrület!

A harc a férfiak lételeme. Az összes próbatétel, az összes versengés, ami bennünket mozgat, az hozzájárul a mi megerősödésünkhöz, illetve ahhoz, hogy meghatározzuk, kik is vagyunk!

Egyik együttműködő partnerem a „Nincs többé jófiú” csapata, akikkel közösen foglalkozunk azzal a témakörrel, miként is válhat egy gyermek fejlődéstörténete során felnőtt korára „jófiúvá”, hogyan keserítheti meg ez a viselkedési mintázat az illető párkapcsolatát, munkáját, családi életét és minden olyan területet, ami boldogulása szempontjából kiemelkedően fontos lenne. Hozzá kell tennem „jó kislányság” is ugyanígy létezik, de az olvasóközönség és az oldal tartalma szempontjából itt most elsősorban a másik térfélen játszókhoz szólnék.

Mindenhonnan azt harsogják, mi, férfiak „új emberré kellene váljunk, nincs szükség a férfitulajdonságainkra, a munkánkra, eljött a nők százada!”

„Divatos tévhit azt gondolni, hogy szerepeinkben válunk férfivá és nővé. Hogy azzá tehet az, ahogyan öltözünk, ahogy a kávét isszuk a munka szünetében, ahogy a villamosra felszállunk, ahogy táncolunk, nézünk vagy ahogyan a strandon kinézünk, végigmegyünk…”

„Mi végett vagyunk a világban? Szerepeink sikereit összeadva kijön-e belőle az, amit gyermekkorunkban a férfieszmeiségről gondoltunk? Mit testesítünk meg valójában? Mi minden lesz együtt akkor, amikor férfiként vagyunk?”

Halljuk, olvassuk, hogy az apai szeretet feltételhez kötött, az anyai viszont nem. Miről is van szó pontosan?

A férfivá válás legfontosabb terepe a való világ és az éles élet! Nem a tévés VV és ÉÉ… Go Live! A kiegyensúlyozott, nyugodt erő, a férfikisugárzás belülről fakad. Ha nem „tesszük ki magunkat” próbatételeknek, akkor nem tapasztalhatjuk meg a határainkat: azaz magunkat, méreteinket, kiterjedésünket. Hiszen mindenkinek vannak határai…

Rengeteg film, szépirodalmi alkotás témája forog akörül, hogy hősünk szenvedéllyel űzi hivatását, követi álmát, komoly teljesítményt mutat maga mögött, de a körülmények, vagy akár egy általa elkövetett hiba folytán óriási veszteség éri és megkérdőjelez mindent, amit korábban felépített.

Többen vannak. A rólunk kapott információkat nem csupán évekig, hanem életünk végéig gyűjtik akár, az adatok pedig holtunk után is megmaradnak. Nem mindegy tehát, mit mondunk, mit teszünk…