FFK A férfi útja

Udvarolni nem csak egy szerelem első hónapjaiban fontos, sőt. Ha egy idő után biztonságérzetből vagy flegmaságból elmaradoznak részünkről a bókok és a figyelmesség, könnyen „beelőzhet” más, aki szívünk hölgyénél pótolja a hiányt. Vagy szimplán boldogtalan lesz a párunk, ami önmagában is elég baj. Az igazi férfi nem hagyhatja meginogni a kapcsolatát csak azért, mert belekényelmesedik. Ne csak akkor legyünk hát Don Juanok, amikor hódítani kell, hanem akkor is, amikor ápolni, őrizni, táplálni a tüzet. Ez energiabefektetést, spontaneitást igényel, de megéri! 10 tippet adunk hozzá.

Nyolcvan, száz embert is magabiztosan irányít, az alkotás kedvéért szívesen beleáll a vitákba, a kreativitást különösen tiszteli. Topolánszky Tamás életét végig kísérte a művészet, a táncos-koreográfus rendező a munkájában és a kapcsolataiban a fejlődést keresi. Maximalizmusát, igényességét fia, Vince is örökölte.

Gyerekként is rajongott a kocsikért, majd tudatosan arra készült, hogy egyszer az autóversenyzés közelében dolgozhasson. Ma a legsikeresebb magyar formulaautó-istálló, a Gender Racing Team vezetője, fia pedig a gokart utánpótlás nagy reménysége. Felelős apaként a családdal töltött minőségi időben hisz, csapatfőnökként gondosan megválasztja csapattársait, ha szükséges lelkit támaszt nyújt nekik. Úgy tartja, hogy az igazi férfi családjáért dolgozik, felelősen neveli a gyerekét, és van tartása. Gender Tamás gyermekkori álmairól, a szervezettségről és a helyes értékrend diadaláról mesélt.

Az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely közel háromszáz tagjának hároméves munkájából született Jövőnk a gyermek című, Fekete Gyula író emlékének ajánlott tanulmánykötet egyetlen kérdésre keresi a választ: megállítható-e a magyarság fogyása? A válasz négyszáz (A4-es!) oldal: számtalan, a legkülönbözőbb szakterületről érkező rövid-, közép- és hosszú távú javaslat.

Erdélyben felnőve maradandó élményeim vannak a szocializmusról és erős fenntartásaim a turisták számára létrehozott Drakula-mítoszról, nem szeretem a horrorfilmeket, sőt a véres jeleneteket sem, így nehezen mondtam igent erre az alkotásra, különösen a nemrég látott Foglyok című Deák Kristóf-film után. De végül megnéztem a Várkert Moziban, és nem bántam meg, sőt, a legtöbb részét kifejezetten élveztem.

Nem is olyan régen láthattuk egy akusztikus tévés koncerten együtt énekelni Pataky Attilát és fiát, Gergőt az Edda zenekarban. A rock műfajban itthon korántsem csak ők nyomulnak apa-fia párosként egy bandában.

Ahogy a Hópárduc felesége című könyvben, a Reiniben is az érdekelt leginkább, milyen lehet egy közismert, köztiszteletben álló férfival élni. Nem a bulvártitkok érdekeltek természetesen, hanem a magánember, a férj és a családapa. És persze a feleség.

Állítólag (a fejlettebb országokban) minden hetedik ember a bal kezét használja ma dominánsabban. Családunkban ez az arány jóval magasabb: párom született, de „átszoktatott” balkezes, fiaim is mindketten azok (magam és lányom nem), így az augusztus 13-ai Balkezesek Nemzetközi Világnapjának apropóján – amely a balkezesek elnyomottságára hívja fel a figyelmet – utánanéztem a balkezesség lehetséges okainak, ezzel járó hátrányoknak és előnyöknek, valamint a közismert balkezes férfiaknak.

Rendhagyó könyvbemutatón voltam a párommal. Mártonffy Zsuzsa, az orokbe.hu blog alapítójának, két örökbefogadott gyermek anyjának, Akiknek két anyja van című könyvét mutatta be Bus István újságíró, szerkesztő a szerzővel beszélgetve.