FFK A férfi útja

A történet valószínűleg a két világháborúval és azok utóhatásával (beleértve a kommunista érát is) kezdődött. Az emberek többsége ebben az időszakban az erőszaknak olyan brutalitásával találkozott, amely alapjaiban okozott súlyos törést világszemléletében. Azóta azt látjuk – különösen Nyugat-Európában –, hogy a társadalom szinte minden dimenzióját, a jogot, politikát, közoktatást, nevelést, vallást, nyelvhasználatot: általában véve az emberek gondolkodását minduntalan áthatja az erőtől való különböző (de inkább nagyobb) mértékű rettegés.

„Ne 100%-ot teljesíts, ne is 200-at, hanem 1000%-ot, hisz te vagy a szuperkan!” – hányszor hallottunk már hasonlóan lelkes kirohanásokat fénylő mosolyú sztár-managgerektől. És igazuk van! Mert a lóvé az egyetlen isten! Ha lóvéd van, utána minden jön magától, pia, csajok meg a satöbbi. Ne feledd: Te vagy a férfi, a bajnok, a vadász! Az üzleti élet egy kegyetlen Monopoly, ahol te választod meg, hogy a csicska műanyag bábu leszel, vagy maga a bank, aki mindent visz. Most eláruljuk neked a titkot, hogy miként lehetsz ebihalból acélcápa – 10 lépésben. Amit ha betartasz, hát meg is érdemled…

Mindenki jól akarja magát érezni. Mindenki gondtalan, boldog, könnyű életet akar, szerelembe esni és jókat szeretkezni, kiváló kapcsolatokat, tökéletesen kinézni, meggazdagodni, népszerűséget és tiszteletet kivívni, mindenki által csodált nagymenővé válni, úgy, hogy ha besétálunk valahová, az emberek úgy váljanak szét előttünk, mint a Vörös-tenger.

Van-e összefüggés az emberek magánélete és a társadalom jóléte között? A mai kor úgy gondolja, hogy nincs, azaz hogy ki miként él otthona négy fala között, mivel tölti a szabadidejét, az semmilyen összefüggésben nincs azzal, hogy miként végzi a munkáját, mennyire jó állampolgár, vagy mennyire hasznos tagja a társadalomnak. Amíg időre befizeti az adóját és nem szeg törvényt, addig szabadon azt csinálhat, amit csak akar – még csak kritikával se illethesse azt senki.

Miért ne lehetne egy férfinak több felesége vagy éppenséggel egy nőnek több férje? Nem lehetséges, hogy bizonyos embereknek való a család ma ismert formája – anya, apa, gyerekek – másoknak viszont nem? Miért kellene mindenkit ugyanabba az uniformisba kényszeríteni? Miért hisszük azt, hogy amiért a mi kultúrkörünkben a monogám házasság terjedt el, azért az egész világnak ezt kell követnie? Hiszen a Föld számos pontján még ma is dívik a poligámia…

Óriási probléma szerte a Nyugati világban a válások magas száma. Egy egészen eredeti és meglepő ötlettel igyekszik gátat vetni a házasságok felbomlásának egy indulás előtt álló új üzleti vállalkozás, a SwanLuv. Mi itt a Férfiak Klubjában mindig elismeréssel adózunk annak, amikor jó ügy és vállalkozói szellem találkozik egymással. Kérdés azonban, hogy ez esetben valóban erről van-e szó.

Már immunisak vagyunk? Hallhatunk újat a Karácsonyról, ömlengés nélkül? Az év végi ünnepek környékén annyit magyaráznak szeretetről, befelé fordulásról, elcsendesedésről, hogy az ember szinte már el is felejtkezik arról, hogy miről szól valójában a karácsony.

Van egy Kázmér és Huba (Calvin and Hobbes) képregény, amelyben űrlények érkeznek a Földre és miután felszívják az óceánokat, a vizeket, majd a felhőket, elkezdik kiszivattyúzni a levegőt is. A földlakók agóniájára és könyörgésére válaszul a következő szózat hallatszik az űrhajóból. „Sajnálattal halljuk, hogy önök hamarosan megfulladnak. És bár ezt talán kissé hátborzongatónak fogják találni, mi inkább választjuk az önök kipusztulását, mint hogy elveszítsük a munkánkat.” Ez jutott eszünkbe a nemrég befejeződött párizsi klímakonferencia kapcsán.

Férfivá csak a tettek, az éles életben való cselekvés gyümölcsei tesznek. Az vagy, amit megteszel! De vajon hol van ma az életünk? Ma melyik életünk a létező? Ha felismerjük a törvényszerűségeket, amelyek tőlünk függetlenül, makacsul irányítják az életünket, lehet, hogy közelebb kerülünk az egyensúlyhoz. Az értelmes élethez. A megbecsültséghez. Ahhoz, hogy követhető Férfivá váljunk.

„Dönts te, drágám! Én maximálisan támogatlak” – hangzik el sok férfi szájából a politikailag korrekt mondat, amikor a barátnője bejelenti, hogy „bekapta a legyet”. És kényelmesen hátradől a kanapén, hiszen sem a döntés, sem a felelősség nem az ő vállát nyomja. De vajon ez férfias viselkedés?