A legújabb kütyük beszerzéséről. Ez persze csak vicc, de karácsony tájékán valóban történik valami az emberrel. Fokozott várakozással tekintünk valami elé, amiről ha konkrétan el kellene mondani, hogy igazából mi is, a legtöbbünk nagy bajban lenne. Ahogy mondani szokták„megnyílik a szívünk” és várjuk, hogy valami megtörténjen. De mi? A gyertyagyújtás? A karácsonyi vacsora? Egy szép ajándék? Találkozás önmagunkkal? Sok ember megreked a várakozás szintjén, és úgy érzi, a készülődés az igazi öröm, maga az ünnep úgysem úgy sikerül, ahogyan szeretnénk. Pedig ha tudnák…
A modern pszichológia egyik ágának emberképe segítségével igyekszünk most megvilágítani, hogy mi is történik ilyenkor. Az egzisztencialista pszichológia feltevése szerint az ember eredendően értelmet kereső lény. Arról mind a mai napig vita folyik, hogy az ember keresi-e az értelmet – azaz a körülöttünk lévő világ és az emberi élet eleve értelmet hordoz és az embernek az a feladata, hogy ezt feltárja – vagy teremti az értelmet, mivel képes rá és erre van szüksége. Hogy erről mit gondol, az mindenkinek a hitétől és világnézetétől függ.
Az azonban, hogy az ember milyen értelmet talál az életében, nagyon változó lehet. Az egzisztencialista pszichológia beszél „Hamis Értelemről”, „Átmeneti Értelemről” és „Végső Értelemről”. Hamis Értelem az, amikor valaki olyasmiben véli felfedezni az élet értelmét, mint pénz, hatalom, kábítószerek, szex, amelyek időszakos megnyugvást ugyan nyújthatnak, de a végső kérdésekre semmilyen választ nem adnak. Nincs gyógyító, a szorongást hosszútávon valóban csökkentő erejük, mindig több és több, nagyobb adag kell belőlük, hogy a szorongást tompítsák. Ebben rejlik destruktív mivoltuk is, illetve abban, hogy elzárják az utat a magasabb rendű értelmek elől.
Az Átmeneti Értelem segíthet ugyan megbirkózni egy helyzettel, ami így nem temeti maga alá az embert, de a nagy egzisztenciális kérdésekre ezek sem tudnak válaszolni. Elősegíthetik ugyan az ember fejlődését és mélyebb megértését, de önmagukban a végső értelmet nem képesek megadni. Ilyen átmeneti értelmek lehetnek a munka, a tanulás, az önfejlesztés, a szolgálat, a jótékonyság, amelyek nagyszerű értékek, de életcélnak nem elégségesek.
Ezzel szemben a Végső Értelem olyan, amely segít túllépni a halál, az elszigeteltség, a szabadság és az értelmetlenség kérdésein. A Végső Értelem pedig nem más, mint valamilyen kapcsolatban levés. Az azonban nem mindegy, hogy milyen kapcsolatban. Az kapcsolat saját magammal például nem ilyen. Az egzisztencialisták tudatosan szembe mennek az individualizmusnak manapság divatos felfogásával. A személyen belüli kapcsolat legjobb esetben is csak Átmeneti Értelem lehet. A végső értelem szükségessé tesz egy rajtunk kívül álló Másikat.
A karácsony egyedülálló lehetőség az évben, hogy találkozzunk azzal a Másikkal. Az ajándékok, az ünneplőruha, a karácsonyi díszek, az ünnepi vacsora mind arra szolgálnak, hogy ez a találkozás a Másikkal igazi ünnep legyen. Bárkit megkérdeznénk, hogy mire emlékszik vissza legszívesebben a gyerekkorából, biztosan az első között említené a régi karácsonyok emlékekeit. Azt hihetnénk, hogy az ajándékok miatt, pedig nem. Felnőttként jóformán nem is emlékszünk arra, hogy mit kaptunk, a hangulatra viszont igen, hogy a nagy várakozást valódi beteljesülés követte, – és akkor megtörtént a csoda. Gyerekként még abszolút képesek vagyunk megélni a találkozást a Másikkal, a kapcsolódást a Másikhoz. A gyerek a magától értetődő Végső Értelem magabiztosságában él, a kapcsolatban levés számára evidencia, ez a lételeme. És valójában nekünk, felnőtteknek is az lenne, csak különböző Átmeneti és Hamis Értelmek eltávolítanak tőle. Minden évben legalább egyszer esélyünk nyílik visszatalálni oda, ahonnan elindultunk. Hát ezért is olyan nagyon jó dolog a karácsony.
Neo
