Könnyed nyári vígjátékra számítottam, amikor a Várkert Moziba elhívtam a barátaimat az Orosz Dénes rendezte Seveled című filmre. Nem csalódtam, sőt!
A felnőttek, szülők, pedagógusok meg tudják, meg tudnák ezt őrizni a gyermekekben, de vannak, akik inkább elveszik a játék örömét, kiölik a gyermekekből. Bizonyára ezeket a felnőtteket is korlátozták kiskorukban – „elég a játékból”, „ne nevess olyan hangosan”, „fejezd már be…”, „ez butaság…” –, és emiatt váltak ilyenné; belőlük is kihalt, belőlük is kiölték , egyszer csak nem találták, és ami a legszomorúbb, nem is keresték.
Elkerülni vagy vállalni? Életstratégiai kérdés! El kell dönteni, hogy éljük az életünket, mi lesz a játékunk neve: „Figyelj állandóan arra, hogy mit kell elkerülni”, vagy „Keresd folyamatosan mindazt, amit vállalni kell”?
A tévedés jó és hasznos! Tévedj nyugodtan és sokat – ez a fejlődés záloga! Ha biztos vagy abban, hogy tévedni is fogsz, többé nem gátol a tévedéstől való félelem. Ha sokat tévedsz, az biztosan mutatja azt, hogy sok döntést hozol. És azt is, hogy zajlik az életed…
Aki nem tud leválni a szüleiről, az nem tud saját családot alapítani – az az anyja, apja családjában marad. Ha anyád a tükör, neki állsz dacosan ellent, vagy neki bizonyítasz, ha az Ő viszonylatában élsz, bárhány éves vagy, ne alapíts családot! Az önálló ember nem az anyja, hanem a saját lábán áll.
Lehet, hogy megköveztek, de mégis azt gondolom, hogy minden minta jobb, mint a semmilyen. Mert a jó minta követendő lehet, a rossz meg elutasítandó. Mindkettő erős kapaszkodót, nagyon konkrét útmutatást ad az élethez. A rossz minta épp olyan erős kapaszkodó, mint a jó! Sőt, ha úgy vesszük, akkor a jó mintát nehezebb követni, mert a mai világban egyre nehezebben reprodukálható…
Dönteni kell: a férfilétet vagy annak gyümölcseit akarjuk élvezni? Elválasztható a férfilét attól, amit általa, annak gyümölcsként létre tudunk hozni?
Sokszor elgondolkodtam már azon, hogyan, illetve mitől válik egy kezdetleges kapcsolat tartóssá. Utána miféle „varázslattól” maradnak sokan évtizedekig együtt, és akár „holtomiglan-holtáiglan”, vagy miért van az, hogy pár hét, hónap vagy esetleg év után elválnak az egykor egymást szerető emberek útjai? Tapasztalati felismeréseim alapján állítom, nincs varázslat, vagy nagy titok…
„A szálloda gyerekbarát, ami amúgy egy szuper dolog, de azt azért tisztázni kellene a szülőknek magukban, ez nem azt jelenti, hogy a gyerek ott azt csinál, amit akar. Nagyon nem. Valaki nem attól lesz jó szülő, ha nem szól rá a gyerekére, ha megengedő, ha nem szab kereteket a gyerekeknek. Sőt.” Fontos, nevelő, saját tapasztalaton alapuló gondolatokat osztott meg Balatoni József, „Jocó bácsi” történelemtanár, író, médiaszemélyiség, a 2017-es Gránit Oroszlán Példakép Díj Férfi pedagógus példakép kategóriájának díjazottja. Olvassátok szeretettel.
Talán nem is gondolnánk, mennyire meghatározó fontosságúvá válik felnőttkorunkban az az időszak, amit a fogantatásunktól kezdve, a születésünket követő pár éven keresztül az édesanyánkkal töltünk. Ugyanis ebben az időszakban alakul ki az a kötődési mintánk, amely egész életünkön át elkísér bennünket, és meghatározza az emberekhez, a világhoz való viszonyulásunkat, valamint nagymértékben kihatással van a párkapcsolatainkra is, beleértve egyaránt az ismerkedés vagy már az elkötelezettség időszakát.
