Apaként két főbb hibát tudunk elkövetni a gyerekünk továbbtanulási, pályaválasztási döntéseinél: az első, ha teljesen mi akarjuk meghatározni, mi legyen a gyermekünkből, milyen pályát, szakmát és hivatást válasszon magának. A
Karácsonyra kértem és kaptam a páromtól egy Mihalec Gábor szervezte Gyűrű Kúra hétvégét, amire már régóta fájt a fogam, de eddig nem jutottunk el rá. Most végre sikerült, s mivel több hasonló (vagy egész más), egynapos vagy hosszú hétvégés párkapcsolat-gazdagító foglalkozáson részt vettünk már, és elég jól ismerjük a szakembert és munkásságát is, sőt a járvány alatt készült, Viharálló szerelem című könyvéről recenziót is írtam, így leginkább arra voltam kíváncsi, mit ad annak élőben történő feldolgozása a társamnak, akinek nem volt ideje (?) elolvasni, illetve tud-e újat adni nekem. Mindkettőre igen lett a válasz.
A diákok előtt óriási feladat a pályaválasztás kérdése: „hova menjek továbbtanulni”, „milyen pályát, hivatást válasszak”? Ebben a cikkben az édesapákkal szeretnék megosztani néhány gondolatot arról, hogyan segíthetjük a gyermekünket ebben a nehéz kérdésben.
„Az abortusz óta úgy érzem magam, mint akit szexuálisan kihasználtak, bántalmaztak és megerőszakoltak” – állítja az a férfi, aki hat éve próbálja feldolgozni meg nem született gyermeke elvesztését. Egy magzatvesztések (abortusz, vetélés) okozta sebeket gyógyító lelkigyakorlaton ismerkedtem meg vele, amelyen egyetlen férfiként, párja nélkül vett részt. Ez már önmagában is kuriózumnak számított, de történetét hallgatva, mindenkinek leesett az álla… Vajon hány ilyen férfi van, akinek azt a veszteséget kell feldolgoznia, amelyről az akarata ellenére döntöttek, de aminek fájdalmát neki kell viselnie?
Az idei év első Szerdai Szalon Estjének vendégei a Védett Társadalom Alapítvány alapítói – Földi László titkosszolgálati szakértő, elnök és Földi Kovács Andrea újságíró, műsorvezető – voltak. Az életigenlő, nonprofit érdekvédelmi szervezet aktívan részt kíván venni a hagyományon alapuló, védett és biztonságos, szabad és békés társadalmi modell megőrzésében – ellenpólusaként a normalitást agresszívan támadó, a rendet alapjaiban felforgató erőknek –, valamint célja a hasonló szellemiségű és küldetést teljesítő személyek, intézmények, szervezetek hálózatba szervezése is.
Nemrég hallottam az idén ötéves Viator Egyesületről és az általuk szervezett úgynevezett Living Hikes, azaz Éltető Túrákról, valamint a november 20-ai első, kizárólag férfiaknak szóló önismereti túrájukról. A szervezet holnapjának megfogalmazása szerint „az egyesület fontos küldetésének tekinti, hogy hidat képezzen különböző hitű, világnézetű és életállapotú emberek, valamint egyházi, civil és egyéb szervezetek között, együttműködjön hiteles lelkiséget élő közösségekkel, szerzetesrendekkel”. Kíváncsi voltam mindennek a gyakorlati oldalára, és kifejezetten a férfi önismereti túra részleteire, ezért megkerestem Molnár András József egyesületi elnököt, aki összekötött a túra ötletgazdáival, Maklári Lászlóval és Kovács Gáborral.
Szeptember végén mutatták be Kovács Ákos énekes, dalszerző tizenhét novellából álló Ezt nem lehet megúszni című, az MCC Press gondozásában megjelent kötetét. A Juhász Anna irodalmár vezette könyvbemutatóról már írtam beszámolót; azóta elolvastam a kötetet, most arról írnék pár gondolatot.
A férfiak többsége azt gondolja, nem kell önvédelmet tanulnia, mert azt hiszi, elég erős ahhoz, hogy meg tudja magát védeni, mert gyermekkorában is verekedett vagy járt valamilyen sportra. Ez egy nagy tévedés, ugyanis bár a küzdősportok és harcművészetek gyakorlása nagyon fontos, ahogyan bármilyen sport űzése is az, de nem egyenlő az önvédelemmel – állítja Fürtös János önvédelmi szakértő.
„Ismerjük az apai alapelveket. Tudjuk, mit kell tennünk. Miért nem elegendő ez? Ugyanazért, amiért nagy különbség van az elméleti és gyakorlati muzsikálás között. Az apák többsége valóban ismeri a kulcsokat: tudás, jóakarat, szövetség. De pusztán ezek ismeretétől még senki nem lesz jobb apa. Ahhoz már gyakorlás kell. Ahhoz tudatosan el kell kezdeni csiszolni és egyre gyakrabban használni a kulcsokat. Ebben segíti az olvasót ez a könyv.”
A Budai Polgári Szalon legutóbbi vendégei az Auguszt család negyedik generációjának tagjai, Olga és József voltak. A család velem egykorú tagjainak nagy részét személyesen is ismerem, az ő szüleiket viszont ezidáig kevésbé. Így kíváncsian vártam az alkalmat, hogy Auguszt Elek dédunokáit is jobban megismerjem, és meghallgassak jó pár anekdotikus történetet a megpróbáltatásokban és sikerekben gazdag cukrászdinasztiáról.
