Valamit nem jól csinálhatunk, mert a fiaink egyre kevésbé akarnak továbbtanulni, kevesebben járnak egyetemre/főiskolára, de már a gimnáziumokban is lecsökkent az arányuk. Magyarországon a 90-es évek elején következett be az a fordulópont, amikor a nők egyértelmű többségbe kerültek a felsőoktatásban. És nem csak a hagyományosan nőiesnek számító karokon, hanem minden területen – a műszaki tudományokat és az informatikát kivéve, ahol (egyelőre) még megmaradt a férfi-többség. Régi pszichológiai tény, hogy bizonyos gondolkodási funkciókban eltérőek a két nem képességei. Míg a lányok beszéd- és nyelvtanulási képessége, rövid távú memóriája haladja meg a fiúkét, akiknek viszont jobb a térlátása, logikai, számolási képessége, technikai érzéke. Ezek a különbségek az életkorral csökkennek, amiből arra lehet következtetni, hogy biológiai eredetűek és a szocializáció során csökken a jelentőségük. Kutatások azt is kimutatták továbbá, hogy intelligencia tekintetében a férfiak között több mind a kivételes képességű, mind az értelmileg fogyatékos, mint az e tekintetben homogénebb női nem képviselői körében.
Az okokról az ujkatedra.hu közoktatással foglalkozó hírportál Hátrányos helyzetben a fiúk című írásában olvasható következő: „Fényes Hajnalka, a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékének docense egyenesen az oktatási rendszerben megvalósuló „férfihátrányról” ír. A lányok nemcsak hogy többségben vannak a gimnáziumokban és a felsőfokú képzésben, de iskolai eredményességük is jobb. Fényes hosszan ír tanulmányában ennek lehetséges okairól, amelyek között a lányok tanulási módszerének nagyobb sikeressége, a jobb nem kognitív képességek, a nagyobb önfegyelem, a nagyobb megfelelni akarás (fontosabb számukra a külső elismerés), a nagyobb tanulási kedv és végül a nagyobb kulturális aktivitás (többet olvasnak, a kulturális fogyasztásuk nagyobb) szerepelt. Az iskolában a tudás mellett a szorgalom a fontos, nem a kreativitás vagy az éles ész, ami inkább a fiúkra jellemző. A lányok szorgalmasabbak és inkább memorizálnak, míg a fiúk az ismeretek közötti kapcsolatok megtalálására törekednek.
Mindennek ugyanakkor megvan az ára. Nemes Lívia és munkatársai kimutatták, hogy a lányok között nagyobb arányban fordul elő iskoláskorban pszichoszomatikus – fejfájással, szédüléssel, szemkáprázással, hányingerrel, gyomorfájással, hasmenéssel járó – megbetegedés. Vekerdy Tamás szerint ennek az az oka, hogy a lányok látszólag jobban alkalmazkodnak az iskolához, jók, szorgalmasak. A baj éppen az, hogy túl jól teljesítenek. Egy olyan iskolához alkalmazkodnak, amely, ha alkalmazkodnak hozzá, megbetegíti őket – véli a pszichológus. Szerinte nem gyermekre szabott az egész iskola, sem módszerében, sem felépítésében, sem időbeosztásában.
Férfihátrány-hipotézis
Az eddig tárgyalt okok leginkább a fiziológia, pszichológia területéhez tartoznak. Úgy tűnik, mindemellett létezik egy a fiúkat érő szociológiai hátrány is, amit Fényes Hajnalka „férfihátrány-hipotézisnek” ír le és bizonyít. Kutatásai azt mutatták ki, hogy a fiúk társadalmi mobilitása kisebb: ők csak jobb anyagi és kulturális háttérrel próbálják meg a továbbtanulást.
2006-ban az első éves egyetemisták és főiskolások körében a fiúk szülei iskolázottabbak voltak, a fiúk anyagi háttere kedvezőbb, lakóhelyük előnyösebb volt. A lányok tehát rosszabb anyagi háttérrel is megjelennek a felsőfokú képzésben. Elképzelhető – írja Fényes –, hogy a kedvezőtlenebb anyagi hátterű fiúk és szüleik inkább a szakmunkásképzőket választották az általános iskola után, annak kisebb költsége vagy a gyorsabb elhelyezkedés miatt.”
Röviden összefoglalva, a jelenlegi iskolarendszer sem fiziológiai, sem pszichológiai, sem szociális szempontból nem kedvez a fiúknak, akik egyértelmű hátrányt szenvednek. Az iskolarendszer ilyen fordulata nagyban köszönhető a tanári pálya elnőiesedésének illetve a férfipedagógusok eltűnésének. A lányos viselkedés vált a normává, a fiús viselkedés pedig deviánssá. A fiúkból már egészen kisiskolás koruktól kezdve kezdik kinevelni – legtöbbször öntudatlanul – a nemüknek megfelelő viselkedésmintákat, például azzal, hogy rosszabb tanulmányi jegyeket kapnak magatartásbeli kérdések miatt. Ennek következtében a fiúk jelentős része elveszíti a motivációit és az ambícióját, és olyan hamar ki akar szabadulni az iskolarendszerből, amilyen hamar csak lehet. Elsődleges céllá a minél hamarabbi pénzkeresés válik, nem pedig a végzettség megszerzése.
Mára a felsőoktatásban tanuló nők aránya 60% fölé emelkedett Magyarországon, míg a férfiak aránya 40% alá csökkent. Ez azt is jelenti, hogy a diplomát szerző nők egyharmada nem fog azonos végzettséggel rendelkező férjet/élettársat találni magának. Az OECD államokra vonatkozó előrejelzések szerint ez a folyamat tovább fog erősödni és 2027-re a diplomás nők fele nem talál majd magának a végzettségének megfelelő társat. Ez azt jelenti, hogy egyre nagyobb lesz a verseny a magas végzettséggel rendelkező férfiakért, akik viszont válogathatnak a kínálkozó lehetőségek közül – ezzel is csökkentve a hajlandóságukat az elköteleződésre. A megoldás természetesen az lenne, ha visszatérnének a férfiak az egyetemekre/főiskolákra, de ahhoz az kellene, hogy a fiúkat már egészen kisiskolás koruktól kezdve értékeljék úgy és fogadják el olyannak amilyenek – egyszerűen fiúknak.
Neo
Előző poszt: http://ferfiakklubja.hu/fk_magazin/a_ferfi_utja/kell_a_ferfi_az_iskolakba
Fotók: naosuke ii via Foter.com / CC BY .: schiumaquantica :. via Foter.com / CC BY-NC
