2016, április 15-e, péntek nem bizonyult szerencsés napnak a Tennessee Állambeli Hobgood Általános Iskolásoknak, legalábbis annak a tíz 6-11 éves kisfiúnak, akiket az iskolát megszálló rendőrség bilincsbe verve vezetett el.
Hogy mit csináltak a gyerekek? Felgyújtották talán az iskolát? Esetleg kútba lökték az egyik társukat? Urambocsá’ nem a megfelelő kukába dobták a műanyagszemetet? Egyik sem. Azért vitték el őket, mert – nem csináltak semmit. Egészen pontosan azt nézték, ahogy egy nyolcéves (!) kisfiú megüt egy 6 évest (!), aki ezen felmérgesedve visszaadta a kölcsönt és kisgyerekes bunyó alakult ki közöttük. A tíz szemlélőnek pedig az volt a „bűne”, hogy nem avatkoztak közbe, sőt néhányuk még valami homályos igazságérzettől vezérelve biztatta is a kisebbet.
Az Egyesült Államokban sem teljesen agyalágyult mindenki, óriási lett a felháborodás, amit külön tetézett, hogy a letartóztatott kisfiúk fele afro-amerikai volt, amely közösségnek a viszonya az utóbbi időkben nem felhőtlen a rendvédelmi szervekkel.
A bunyó, ami nem is az iskolában történt, hanem a szomszédos játszótéren, egy kosárlabda miatt tört ki, és szépen el is simult volna, mint megannyi fiús csete-paté, hacsak nem veszi fel valaki az okostelefonján. A videót megmutatták egy tanárnak, aki megmutatta az iskola biztonsági szolgálat vezetőjének, aki értesítette a rendőrséget, akik kiszálltak és letartóztatták – mint már írtuk – a szemlélőket, akiket a videón beazonosítottak. A 6-11 éves gyerekeket később a nap folyamán szabadon engedték.
„Kriminális” viselkedés
Akinek nem ment el még teljesen az esze, az tisztában van vele, hogy a rendőri beavatkozás sokkal nagyobb kárt okozott a gyerekeknek, mint az a kis torzsalkodás (ami egyébként teljesen szokványos és mindennapos). Az viszont teljesen döbbenetes, hogy a fiús viselkedés (kakaskodás, rivalizálás) hivatalos szinten kriminalizálódni kezd. Nem jó dolog, ha két kisgyerek megüti egymást, ne is bíztassuk erre őket soha, de azért letartóztatni bárkit – nemhogy gyerekeket, de bárkit – mert nem avatkozott be egy hétköznapi játszótéri vitába, mert ezzel „bűnrészessé” vált, az mindennek nevezhető csak normálisnak nem. Az amerikai társadalomban vészesen terjed az a gondolkodásmód, amelyik a világot áldozatokra, elkövetőkre és szemlélőkre osztja fel, akik ha nem avatkoznak közbe, maguk is bűnrészessé válnak. Az összes tudatosság vagy érzékenység növelő (awareness raising, sensitizing) kampánynak az a célja, hogy az embereket rávegye, avatkozzanak közbe olyan helyzetekben is, amelyekben a saját erkölcsi érzéküket követve ezt nem tennék, ezzel – öntudatlanul is – egy politikai akarat progresszióját szolgálva. És amikor az emberek már nem a józan paraszti eszüket és erkölcsi érzéküket használják, hanem mindenféle erőszakos ideológiák határozzák meg a gondolkodásukat, akkor következnek be a most ismertetetthez hasonló őrületek – sokszor a legjobb szándéktól vezérelve.
Ne hagyjuk átkriminalizálni a gondolkodásunkat, a világ nem áldozatokból, elkövetőkből és szemtanúkból áll – hanem emberekből! Akik egyszer vidámak, másszor szomorúak, van hogy erősek, de előfordul, hogy gyengék, van hogy segítségre szorulnak és van, hogy segíteni tudnak, de amire a legnagyobb szükségük van, az nem egy bűnbak vagy ellenségkép, hanem egymás társasága.
Neo
Fotók: enigmabadger via Foter.com / CC BY-NC-ND
