Mosogasson-e többet a férfi?

Mostanság sokszor hangoztatott álláspont, hogy sokkal boldogabb lenne a világ, ha két nem képviselői ugyanannyit dolgoznának a munkahelyen, mint otthon. A férfiak tovább élnének, ha nem csak a pénzkeresésre koncentrálnának, hanem mosnának, főznének, takarítanának, a nők pedig nem lennének elégedetlenek a sorsukkal, ha ugyanannyi időt tölthetnének a munkahelyükön, mint a párjuk. Legyen egyenlőség minden tekintetben – ez a boldogság kulcsa. A különbözőségre egyre kevésbé érzékeny korunkban ennél közérthetőbb szlogent kívánni sem lehet. Pedig – hogy ne hagyjunk senkiben egy szemernyi kétséget sem – már most eláruljuk, hogy nem ez a boldogság kulcsa.

Hogy igaz-e, hogy a minden téren kiegyenlített munkamegosztás a boldogság forrása, azt nagyon egyszerűen ki lehet deríteni – meg kell vizsgálni, hogy akik így élnek elégedettebbek-e az életükkel, mint akik nem. 

Éppen ezt kívánta tesztelni a World Family Map 2015 amelyik 32 ország közel 8 ezer gyermeket nevelő családjának az adatait hasonlította össze és azt találta, hogy bárhol a világon bármilyen típusú munkamegosztás is volt rájuk jellemző, a családok lényegében ugyanannyira voltak boldogok.

A kutatók munkamegosztás alapján a családokat öt kategóriába sorolták:

  • Tradicionális – csak a férfi jár dolgozni, otthon a nő több házimunkát végez, mint a férfi
  • Neo-tardicionális – mindkét fél jár dolgozni, de a férfi több fizetett munkát végez, míg a nő több házimunkát
  • Második műszak a nőnek – kb. ugyannyi fizetett munkát végeznek mindketten, de a nő többet foglalkozik házimunkával, mint a férfi
  • Második műszak a férfinak – a férfi több fizetett munkát végez, mégis legalább annyi házimunka hárul rá, mint a nőre
  • Modern – a nő legalább annyi fizetett munkát végez, mint a férfi, és a férfi legalább annyi házimunkát végez, mint a nő

Minden világrégióban jelen volt a munkamegosztás mindenféle fajtája, sehol sem volt egyetlen modell, ami kizárólagos lett volna. Úgy tűnik tehát, hogy a házaspárok mindenhol maguk alakítják ki a leginkább kedvükre való modellt, „amin nincs is mit csodálkozni”, vélekedik a kutatás egyik vezetője, Laurie DeRose. „A kutatási eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a felelősségi körök felosztásának nincs egyetlen legjobb módja. … Hogy milyen munkamegosztás szerint élnek a gyerekes családok, az nincs jelentős hatással arra, hogy mennyire boldogok az USA-ban, Észak-Európában, Dél-Európában, Ázsiában, Közép- és Dél-Amerikában. Nyugat-Európa volt az egyetlen hely, ahol némileg boldogabbak voltak az emberek, amikor a férfi vállalt második műszakot otthon, és Kelet-Európában azok a családok voltak némileg boldogabbak, amelyekben a férfi több fizetett munkát végzett. Ezeket leszámítva lényegében nem volt különbség a boldogságszintek között.”

Ez azért is nagyon érdekes, mert a most szülőképes korba érkező generáció képviselői sok mindenben másképp gondolkodnak, mint a szüleik. Az Y generáció tagjai nagyon egalitárius szemlélettel mennek bele a közös családi életbe. Mindkét nem képviselői jelentős mértékben „modern” szemlélettel rendelkeznek, ami a munkamegosztást illeti – egészen addig, amíg meg nem születnek a gyerekek. Azután a náluk érvényes munkamegosztás is „tradicionálissá” válik – modern felfogás ide vagy oda, úgy tűnik, ez a praktikus. És, ami még érdekesebb, a boldogságszintjük ettől a „konzervatív fordulattól” egyáltalán nem csökken. A kétféle – modern és tradicionális – munkamegosztás típusban ugyanolyan elégedettek tudnak lenni.
Erősen úgy tűnik hát, hogy a családi boldogság nem azon múlik, hogy a férfi hány edényt mosogat el vagy a nő hány órát tölt a munkahelyén. Hogy akkor min? Nos, ez is azonnal kiderült, amikor a kutatók az egyszülős családok adatait is bevették a kutatásba. Ebből egyértelműen kiviláglott, hogy a párok azért boldogabbak – mert párok. Az egyedülálló szülők lényegesen boldogtalanabbak voltak a kutatásban vizsgált minden területen, mint a házasságban élők. És nem csak azért, mert náluk egyetlen szülőre nehezedik mind a fizetett, mind a házimunka terhe. Amellett, hogy a felelősséget és a feladatokat nincs kivel megosztani legalább annyit nyom a latban, hogy az örömöket sincs kivel.

„Vannak pillanatok – mondja DeRose – amikor gyönyörködve nézem egyik vagy másik lányomat, amint éppen táncol és észreveszem, hogy a férjem is ugyanezt teszi. Előbb-utóbb valamelyikünk úgyis meg fog szólalni, hogy ’drágám, azt hiszem, itt valamit nagyon jól csináltunk…’.”

Végezetül, hogy a címben feltett kérdésre – Mosogasson-e többet a férfi? – is válaszoljunk: mosogathat, ha akar és így alakítják ki a feleségével a közös életüket, de ne feledje, hogy nem ettől lesz boldogabb a családi élete.

Neo

Fotók: Suedehead via Foter.com / CC BY-SA

Thomas Hawk via Foter.com / CC BY-NC

Osszd meg a cikket!
Kapcsolódó cikkek
FFK A férfi útja
admin

Élet Alain Delonon túl – 7 jó tanács az ismerkedéshez fiatalon

Szinte minden héten vetíti valamelyik tévécsatorna a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című vígjátékot, melynek címén rendre megakad az ember szeme, ám kevesen vagyunk rá igazán kíváncsiak, mert őszintén: ki akarja tudni a kérdésre a választ? Sokkal érdekesebb volna például arról filmet forgatni, hogyan szerezzünk meg, azaz – mivel nem birtokolni szeretnénk! – miként nyűgözzünk le mondjuk 7 őszinte lépésben (nem is kell 10) egy hölgyet. Akár a kiszemelt lányt a gimnáziumban, főiskolán, egyetemen, mert a diákélet a nagy találkozások, ismerkedések időszaka.

Tovább
FFK Kultúrát Apától
admin

Félúton a világhír felé – Molnár Farkas félbeszakadt életműve

75 éve hunyt el a neves avantgárd építész, Molnár Farkas, aki azért nem lett világhírű, mert külföldi mesterei és kollégái unszolás ellenére nem költözött Amerikába, hanem itthon maradt és felívelő pályafutásának 1945 januárjában egy bombatalálat vetett véget. Hivatásának tekintette az építészetet, aminek igazi mestere volt.

Tovább