Családban lehetünk igazán „jó férfiak”

Minden élőlény két dologra törekszik, egyrészt a saját túlélésére, másrészt a faj túlélésére, amelyikből származik. Ez éppúgy vonatkozik a növényekre, mint az állatokra és az emberekre. Manapság viszont az emberiség nemcsak sok más faj túlélését veszélyezteti, hanem már a sajátját is.

A világ minden nemzetének termékenységi rátája vagy kezdi megközelíteni, vagy már jelentősen el is marad a reprodukciós szinttől. (A népesség számszerűen még növekedni fog becslések szerint a 2060-as évek közepéig, de a legfontosabb termékenységi mutatók már mind negatívba fordultak globális szinten, az emberiség létszáma tehát kb. négy évtized múlva csökkenésnek fog indulni, és a 10 milliárdos lélektani határt sosem fogja átlépni.)

A fejlett államoknak (OECD) már kivétel nélkül a népességfogyás káros következményeivel kell megküzdeniük. Egyes államok, más országokból, sőt kontinensekről importálják a polgáraikat, míg mások a születésszámok feltornázásával igyekeznek megoldani a népességhiányt, mint például Magyarország. Noha hazánkban a termékenységi ráta a 2011-es 1,23-as mélypontról mára 1,6 közelébe jutott, ám ezzel még mindig bőven alatta van a legendás 2,1-es reprodukciós szintnek. Az irány és az erőfeszítés dicséretes, ám a népesedési kérdést pusztán adminisztratív eszközökkel nem lehet megoldani. A probléma ugyanis sokkal mélyebb gyökerű, a férfiasság, nőiesség kérdésénél, a nemek úgynevezett „komplementaritásánál” keresendő.

Nem számít, honnan közelítjük meg a kérdést (a teológia, filozófia, biológiai, közgazdaságtan vagy a társadalomtudományok felől), az emberiség férfiakra és nőkre való felosztása megkerülhetetlen adottság, ha utódnemzésről van szó. Mindkét nem végtelen számú más dolgot csinálhat, amihez ritkán szükséges, hogy valaki konkrétan férfi vagy nő legyen, és ezeknek a dolgoknak a nagy részét egyedül is el lehet végezni. De ahhoz, hogy egy gyermek megszülessen, férfi és nő különbözőségére és egyesülésére van szükség. Akkor vagyunk elsősorban – sőt, akár kizárólagosan is – férfiak és nők, amikor gyermeket vállalunk és nevelünk. A „gyermek” tehát a jó férfiasság (illetve a jó nőiesség) legvégső mércéje. Egy gyerek létezésében teljes mértékben függ mindkét szülőjétől, illetve az ők közösen végrehajtott cselekedetüktől, amit hitünktől és vérmérsékletünktől függően nevezhetünk házaséletnek, szeretkezésnek vagy közösülésnek. A szülés, születés után mind az anya, mind a gyermek rászorul az apára, hogy ő biztosítsa számukra azt a biztonságos környezetet, amelyben mindketten a legjobban tudnak fejlődni. Más szavakkal, a férfiasság első és legalapvetőbb aspektusa az apaság, majd az élelem, a fedél és a védelem biztosítása mind az anya, mind a gyermek számára. Amikor az apák rendszerszinten hiányoznak a családjaikból (válás miatt vagy mert sosem voltak jelen), akkor mind az anya, mind a gyermek rendszerszinten rosszabb helyzetbe kerül azokhoz az anyához és a gyermekekhez képest, akiknek férjük és biológiai apjuk jelen van a családjukban. Bármely társadalom hat alapvető területén (család, egyház, iskola, piac/gazdaság, közösség és egészségügy) az az anya és az a gyermek teljesít a legjobban, akiknél a családban jelen van a biológiai apa.

Nézzük akkor sorjában:

  • Ami a családon belüli biztonságot illeti: messze a házasságban élő, biológiai apa fogja a legkisebb valószínűséggel bántalmazni a feleségét vagy gyermekét, és az ő esetében a legvalószínűbb, hogy mindkettőt szeretni fogja (ahogy ez ebből a kutatásból is kiderül).
  • A vallásos erkölcsi nevelésben az apa szerepe a legjelentősebb minden a gyerekekre ható tényező közül.
  • Az oktatásban: a gyerekek sokkal jobban teljesítenek, ha az apa jelen van a családban.
  • Anyagiak tekintetében: az ép, biológiai szülők által fenntartott családok pénzügyileg sokkal jobban teljesítenek, mint bármely más formáció.
  • A kriminalitás területén: bármiféle bűncselekményről is legyen szó, az a legkevésbé az intakt, biológiai szülők által fenntartott családban van jelen, vagyis amikor az apa is tagja a családnak.
  • Egészségügyi téren: a család bármelyik tagja, legyen szó az apáról, az anyáról vagy a gyerek(ek)ről, akkor örvend a legjobb egészségnek, ha a biológiai apa jelen van.

Mindezek alapján a jó férfiasság egyik alapvető mércéje tehát az, hogy a férfi képes-e fenntartani épen a házasságát. Ha igen, azzal mind az anya, mind a gyermek javát szolgálja, függetlenül attól, hogy milyen bontásban vizsgáljuk a rendelkezésre álló statisztikai adatokat. Ha nem képes fenntartani a házasságot gyermeke anyjával, akkor lesz „mérgező” a feleségére és gyermekére nézve. A házasság fenntartásának képessége nem a „jó férfiasság” egyetlen aspektusa, de maga az anyatermészet teszi ezt az emberi faj fennmaradásának és jólétének központi elemévé.

Neo

Fotó: Baby photo created by freepic.diller – www.freepik.com

Osszd meg a cikket!
Kapcsolódó cikkek
FFK A férfi útja
admin

Élet Alain Delonon túl – 7 jó tanács az ismerkedéshez fiatalon

Szinte minden héten vetíti valamelyik tévécsatorna a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című vígjátékot, melynek címén rendre megakad az ember szeme, ám kevesen vagyunk rá igazán kíváncsiak, mert őszintén: ki akarja tudni a kérdésre a választ? Sokkal érdekesebb volna például arról filmet forgatni, hogyan szerezzünk meg, azaz – mivel nem birtokolni szeretnénk! – miként nyűgözzünk le mondjuk 7 őszinte lépésben (nem is kell 10) egy hölgyet. Akár a kiszemelt lányt a gimnáziumban, főiskolán, egyetemen, mert a diákélet a nagy találkozások, ismerkedések időszaka.

Tovább
FFK Kultúrát Apától
admin

Félúton a világhír felé – Molnár Farkas félbeszakadt életműve

75 éve hunyt el a neves avantgárd építész, Molnár Farkas, aki azért nem lett világhírű, mert külföldi mesterei és kollégái unszolás ellenére nem költözött Amerikába, hanem itthon maradt és felívelő pályafutásának 1945 januárjában egy bombatalálat vetett véget. Hivatásának tekintette az építészetet, aminek igazi mestere volt.

Tovább