A demográfiai tél beköszöntével sokszor teszik fel manapság a kérdést, hogy miért nem szülnek (többet) a nők. A kérdés szerintem félrevezető, ugyanis a mai nők – akárcsak anyáik, nagyanyáik, dédanyáik stb. – örömmel szülnének. Nem kell rábeszélni őket. Az életadás örömének a megismerése és beteljesítése örök vágy. Érdemes megkérdezni magukat a nőket, mit éreznek a legnagyobb akadálynak, hogy ezt megvalósítsák. Biztosan nem azt, hogy nincs elég jóképű, izmos, sármos, jóhumorú fiú a „húspiacon” – ahogy manapság mondják. Mert van. Megbízható felnőtt férfiból van kevés. Ma a kívánt gyermekek meg nem születésének a legfőbb oka a „párkapcsolati bizonytalanság”, azaz a nők nem találnak megfelelő megbízható apát a gyermekeiknek.
A nővé válás természetes folyamat – a férfivá válás viszont nem az. Egy kislány, ha békén hagyják, akkor jó eséllyel egészséges nővé válik anélkül, hogy ezért bárkinek bármilyen komoly erőfeszítést kellene tennie. Minden lány életében eljön a pillanat, amikor ráeszmél, hogy ő nő. Nem pusztán a teste megy keresztül óriási átalakuláson: új személy lesz belőle. Számtalan regény, történet és mese írja le azt a varázsos és misztikus folyamatot, aminek során a kislányból nő lesz. (Az egyik legszemléletesebb a rút kiskacsa története, akiből a végére gyönyörű hattyú lesz.) Innentől kezdve pedig minden megváltozik, és ezt a környezete ugyanúgy érzékeli (apuka legnagyobb bánatára). Az egész folyamat annyira természetes, hogy abba kell komoly energiát fektetni, hogy ne így történjen – persze csak ha valaki ezt szeretné. Sok rossz tapasztalatnak, vagy komoly politikai és ideológiai nyomásnak kell kitenni a nőket ahhoz, hogy ne vegyenek tudomást női mivoltukról és lemondjanak gyerekről, családról, házasságról.
Pontosan az ellenkezője igaz a férfiakra. „A nőkkel ellentétben egy férfinak nincs a sejtjeibe írt civilizációs terve vagy szerepe”, írja Glenn T. Stanton amerikai szakember, a Family Formation Studies igazgatója. „Egy fiúban nincs ilyen beépített GPS, amely kijelölné a jövője irányát. Férfivá válása csak más férfiak tudatos és jelentős munkája árán valósulhat meg. A férfi mivoltot, mint viselkedésmintát, el kell sajátítani, bizonyítani és kiérdemelni. Mint identitást pedig, a férfi mivoltot az apának és a társadalom férfi közösségének kell áthagyományoznia. A fiú anyja ezt csak megerősítheti. De át nem adhatja.”
Az emberi hímtermészet nem feltétlenül indul el abban az irányba, amelyik a társadalom számára a leghasznosabb. A férfiasságot ki kell munkálni és tudatosan a közösség javát szolgáló irányba kell fordítani.
A férfilétet meg kell tanulni.
Stanton szerint a magára hagyott, nem moderált hímtermészet antiszociális: vagy erőszakos és önző lesz, vagy tunya, indifferens és önző.
Minden (eddig létezett) emberi civilizációban, kivétel nélkül, a fiatal hímeknek meg (kellett) kell tanulniuk, hogy csak akkor válhatnak a közösség elismert és megbecsült tagjaivá, ha élelmet, fedelet, biztonságot, megélhetést biztosítanak mások, elsősorban a gyermekeik anyja és a gyermekeik számára. Minden ismert emberi társadalom a férfiaknak ezen a tanult viselkedésén alapszik. Margaret Mead, a keresztény-konzervatív elfogultsággal kicsit sem vádolható antropológus a következőket írja ezzel kapcsolatban: „ez a viselkedésminta, mivel tanult, ezért rendkívül sérülékeny és könnyen eltűnhet olyan társadalmi körülmények között, amikor már nem tudják hatékonyan átadni.”
A Férfiak Klubjának éppen ez a missziója, hogy a férfias viselkedésminta hatékony átadása a mai társadalmi viszonyok között is megvalósulhasson.
Neo
Fotó: Bobbie Carlyle, unfaithinhumanity.wordpress.com
