Egy családi ebéd után spontán módon sétáltunk egyet a Millenárison, nosztalgiáztunk egyet a játszóterén (régen sokszor megfordultunk ott, most a kamasz gyerekeinknek derékig sem értek az ott játszó gyerekek), és akkor jutott eszembe a kiállítás, amit már egy jó ideje tervezek nekik megmutatni. Volt némi vitatkozás, mert bár a fiúkat nagyon érdeklik a felfedezések, a napsütés most inkább kint tartotta volna őket, ezért én bölcsen csak annyit kértem tőlük, nézzük meg, miről szól. A pénztáros hölgy viszont, látva a dilemmázást, ügyesen elkezdett nekik mesélni arról, mi mindent láthatnak majd odabent. Annyira jól csinálta, hogy már az sem riasztotta el a gyerekeket, amikor kiderült: témánként legalább fél órát, összesen legalább 3,5 órát szánjunk rá. Pontosan így történt, záráskor utolsók közt jöttünk ki az épületből, és hazafele sokáig beszélgettünk arról, kinek melyik részleg, melyik találmány és interaktív eszköz tetszett a legjobban.
Közös kedvencünk volt a (fél) Ikarus busz, amin átvezetett a sétaútvonal és a bánya, ahova be lehetett bújni és még robbantani is (a hang még nagyon sokáig elkísért, és azalatt a háborús menekültekre gondoltam), a család nőtagjainak inkább az orvoslás, a férfi tagjainak inkább a tárgyiasultabb tudományok mozgatták meg fantáziáját: nagyobbik fiunknak az agrár, kisebbik fiunknak a mobilitás, apjuknak az innováció területe.
E tudományterületek (feltalálóinak és találmányaink) említése önmagukban legfeljebb a kutatásokban érdekeltek-érintettek számára mondanak valamit, és ha a kiállítás anyagát például egy színes könyvben vagy egy tévéműsorban látnánk, talán egyszer végiglapoznánk, végignéznénk és ennyi. De így, közel négy órán át a másfél kilométernyi útvonalon végigsétálva, majdnem 600 magyar feltaláló nevét és csaknem 200 találmányt 150-nél több digitális tartalmat, kijelző eszközt (újra) megismerve, akár ki is próbálva, valamint szinte 6 órányi filmes tartalomba, továbbá körülbelül 2500 fényképbe röviden-hosszan betekintve, minden érzékszervünket bevetve teljesen más élményt nyújtott, egészen más, jóval maradandóbb hatást ért el. Hiszen eddig is tudtuk, hogy a tudományos újdonságok felforgatják, újraértelmezik és többnyire jobbá teszik az életünket: hogy a Szent-Györgyi Albert által felfedezett c-vitamin és Semmelweis Ignác áttörése a gyermekágyi láz megelőzésében milyen sok ember életét mentette meg vagy segítette, nem beszélve Karikó Katalin mRNS-vakcinájáról; és azzal is tisztában voltunk, hogy Goldmark Péter Károly színes televíziója, Neumann János számítógép-elve és Gábor Dénes hologramja mennyire átformálta addigi világunkat és hétköznapjainkat, mégis, ezeket többnyire életünk természetes részeinek érezzük (gyerekeink különösen, ők inkább arra csodálkoznak rá, hogy volt tévé, számítógép és okos telefon előtti időszak).
Használat közben bizonyára nem gondolunk bele, milyen kalandos életutak, mennyi kitartó próbálkozás (és persze kudarcok is) állnak ezek mögött. Ugyanígy, amikor a Rubik-kockát forgatjuk, nézzük az űrhajósok vicces trükkjeit a súlytalanságban, vagy számítógépes játékokat, esetleg bonyolult sakkjátszmákat játszunk, szórakozás közben sem gondolunk bele, kik, mikor és hogyan hozták létre. Talán arra még kevésbé gondolunk, hogy ezek az emberek magyarok voltak, akikre büszkék lehetünk, hiszen a kiállítás olyan tudományos és technikai vívmányokat mutat be, amelyek felfedezői és megalkotói a magyar néphez és kultúrához kötődő elmélyült tudósok, elkötelezett szakemberek, kíváncsi felfedezők és elszánt mérnökök, akik új földekre (és az univerzum új területeire) léptek, illetve megépítették ötleteiket, megmutatva a világnak, amit addig csak ők láttak, vagy amiről addig csak ők álmodták, hogy lehetséges.
Hazafele úton nemcsak azt beszéltük meg, kinek melyik tudományterület tetszett, hanem hosszasan elbeszélgettünk a kiállításról más aspektusokban is. Ebben segítségünkre voltak a kivezető úton elhelyezett táblák felirata, amelyre már nem maradt időnk, ezért utólag beszéltük meg az ott szereplő kérdéseket:
„Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki feltaláló legyen?”
„Hogyan születik meg egy találmány?”
„Téged mi foglalkoztat és mit szeretnél feltalálni?”
„Szerinted melyik volt a leghasznosabb, legmeglepőbb, legizgalmasabb, legmenőbb, stb. találmány, melyik nélkül nem tudnád elképzelni az életedet?”
„Melyik tudóssal találkoznál szívesen és mit kérdeznél meg tőle?”
„Szerinted mik a legnagyobb kihívások a mai világban és hogy próbálnád megoldani?”
„Szerinted milyen lesz a jövő iskolája és mit fognak tanulni a diákok 20-30 év múlva?”
„Milyen lesz a jövő munkahelye és mit fognak dolgozni?”
„Mivel fogunk utazni és kommunikálni 100 év múlva?”
Antal-Ferencz Ildikó
Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.
*
Fotók: Antal-Ferencz Ildikó
