A Locspocs-sorozat legújabb epizódja, a Locspocs és a sárkánylány a Kolibri Színház jubileumi produkciója is: a kis tengeri szörny története 30 éve, a Kolibri Színház megalakulásakor indult hódító útjára; kalandjait három évtizede lelkes figyelemmel és szeretettel követik a 4-8 éves gyerekek és őket kísérő szüleik.
A Portugál című színdarabot Egressy Zoltán József Attila-díjas író és költő alkotta meg. 1999-ben filmesítették meg, és abban Retek karakterét Lengyel Ferenc, Jászai Mari-díjas színművész alakította. Miután előző társulatának színpadán 423 alkalommal játszotta el szerepét, most a József Attila Színházban rendezőként vitte színpadra. Az eredeti műben szerepelnek olyan sorok, amelyek eddig még nem hangzottak el Budapesten, és a rendező kérésére egy vadonatúj karakter is bekerült a darabba: Lea, aki a búcsúban a céllövöldének konkurenciát állító ,,konzervdobálóst” üzemelteti.
A Centrál Színház nagy sikerű, Ma este megbukunk című darabját még nem láttam, de az állítólag fergeteges komédia alkotócsapatának, a legendás Mischief Company legújabb agyszüleményét, az eredeti, londoni bemutatóval megegyező magyar produkciót viszont igen. Ebben egy általános iskolai osztály öt diákjának felnőtté válását követjük végig. Kirsty Patrick Ward rendezésében az előző csapat – Ágoston Kati, Mészáros András, Rada Bálint és Schmied Zoltán – kiegészül Földes Eszterrel, Trokán Nórával és Fehér Tiborral.
Vörösmarty Mihály klasszikus királydrámája a magyar történelem egyik legizgalmasabb időszakáról, a Hunyadi-ház utódlásáról szól. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művész Csiszár Imre rendező méltó emléket állít és egyben izgalmas történelemleckét nyújt Czillei Ulrik osztrák gróf és Hunyadi János két fiának, Lászlónak és Mátyásnak küzdelméről. Fotóspróbán jártunk.
Nehéz meghatározni, és ezért írni sem könnyű arról, miről szól, milyen műfajú és milyen kulturális élményt nyújt az arénaszerű térben nyolc színművésszel, négy operaénekessel, a Honvéd Férfikarral és egy 39 fős zenekarral színre vitt Agón. A világot megélni és megérteni akaró, sodródását látó, azt se elfogadni, se megváltoztatni nem tudó, érzékenyen gondolkodó, törékeny, önmagát is felemésztő Ember éles, fájdalommal és aggodalommal teli sikolya – írta a Nemzeti Színház. A 2019-ben elhunyt szerző, Józsa Péter Pál tragédiaként határozta meg, míg Strausz Kálmán karmester szerint egy rendkívül izgalmas kísérlet; a nehéz sorsú szerző zenébe öntött élete. Különleges formájú, ínyenceknek való darab, színpadi nyelvet és megszólalási módot kereső előadás; az elmúlt harminc-negyven év legjobb színházi szövege; egyszerre vád- és védőbeszéd, az egész egyetlen kifeszített pillanat. Műfajilag nehezen meghatározható, leginkább az operára hasonlít – fejtette ki Vidnyánszky Attila rendező. Mit tehetnék még hozzá nézőként?
Február 15-én este tartották a Karinthy Frigyes és Böhm Aranka életét – illetve a századforduló kávéházi irodalmi életét – ábrázoló televíziófilm díszbemutatóját az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A Cameofilm Stúdió gyártásában, Juhász Anna irodalmár, Újbuda kulturális nagykövetének ötlete alapján, a Karinthy Színházzal és a Karinthy családdal együttműködésben, a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült televíziós film a pandémia magyar filmes első gyümölcseinek egyike, amelyben a beharangozások okozta nagy várakozások ellenére sem csalódtunk, sőt, minden füstös kávéházi (és azon kívüli) percét élveztük; akkor is, ha a híres házasság és a századfordulós kávéházi kulturális élet messze nem volt felhőtlen.
Az április 20. és május 8. között zajló, „…Testvériséget hozván a világra” mottójú VIII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozóra (MITEM) francia, görög, orosz, ukrán, lengyel, cseh, lett, litván, olasz, bosnyák és vietnámi színházi, bábszínházi, tánc- és cirkuszművészeti alkotások is érkeznek. A program részleteit néhány napja mutatták be, aznap dél óta lehet jegyeket vásárolni a bizonyára idén is nagy népszerűségnek örvendő előadásokra.
Nem hiszem, hogy volna olyan szülő, aki anno nem olvasta volna Fekete István összes fontos könyvét, de azok, akik ma felolvassák azokat a gyermekeiknek, bizonyára kevesebben vannak. Nálunk az a szerencsés (?) helyzet van, hogy nemcsak a felnőttek szeretik az ő könyveit, hanem a gyerekek is. Persze, ehhez kellett némi szülői és nagyszülői rásegítés (előbbi az olvasás megszeretéséhez utóbbi a vidéki élet állattartásából eredő őszinte érdeklődés, és mindkettőtől a természetközeliség értékeléséhez), de a legnagyobb hatást mégis azzal értük el, hogy esténként felolvastunk belőle. Meglepően kellemes és elgondolkodtató élmény volt gyermekkorom könyveit felnőttfejjel, hangoskönyvként hallgatni, ráadásul a férjem hangján. Túl vagyunk már néhány könyvén, és az év végi Kutyakiállításra készülve persze előkerült a Bogáncs is.
Az Örkény Színház történetében is rendhagyó előadásban a színművészek mellett hétköznapi hősök is színpadra lépnek, sőt, ők a főszereplők. Olyan elhivatott szakemberekről van szó, akik kitartóan, de szinte láthatatlanul dolgoznak értünk és legtöbbször helyettünk. Olyan területeken vállalnak munkát, ahova csak nagyon kevesen merészkednek, és munkájuk csak akkor válik láthatóvá, érzékelhetővé (és sajnos értékelhetővé is), ha nem (jól) látják el azt. Munkájuk létfontosságú, mégsincsenek megbecsülve eléggé – sem anyagilag, sem szakmailag, sem emberileg. A Kiváló dolgozók a személyes történeteikre és a színészek aktív közreműködésére épülő dokumentarista előadás, amely a segítségnyújtás értékére és a színház szerepére kérdez és mutat rá.
Érdekes élmény volt megnézni az Újszínházban öt éve teltházzal játszott Jókai Mór-adaptációt pár nappal azután, hogy részt vettem a Kőszívű – A Baradlay-legenda című megaprodukció első sajtótájékoztatóján. Így már nem harmincvalahány év távlatából kellett emlékeznem a könyvre, sem huszonvalahány év után a filmre, hanem egészen közeli élménynek éreztem a Baradlay-család és a ’48-as szabadságharc történetét. A különlegességet fokozta az is, hogy fiam hetedikes osztályát kísértem színházba szülőként – a nézőtéren rajtunk kívül még legalább 2-3 osztály ült – így kíváncsi voltam arra is, őket mennyire fogja meg a darab.
