Engem lenyűgözött. Tartottam tőle, hogy a musical nagy nevekkel teli színészgárdájának, hatásos látványvilágának és fülbemászó dallamainak felvillantása után esetleg szegényesnek fog hatni egy klasszikus kőszínházi feldolgozás, de nem így történt. Hiszen Szerednyei Béla is megmondta: ő szívesen játszik a musicalben, de ajánlja mindenkinek a prózai feldolgozást is, mert színvonalasra sikerült. Valóban, és annyira, hogy utána már inkább azon elmélkedtem, vajon érdemes-e máshogy nyúlni hozzá, vajon hiteles lesz-e, lehet-e musical változatban is. Ismerve azt az alkotói csapatot, persze nem aggódtam sokáig, mindenesetre az Újszínház előadásában nem kellett csalódnom: nemcsak a színészek játéka volt meggyőző – különösen a nemrég 80 éves Tordai Terié –, hanem a forgatókönyv, a rendezés és a látványtechnika is.
Bár a regény kötelező iskolai olvasmány, amire én mindig szívesen emlékszem vissza, a Kőszívű sajtótájékoztatóján döbbentem hallgattam, hogy a 14 szerepre kiválasztott színművész körül a fiatalabbak még nem olvasták a könyvet – remélem, az előadásig azért csak el fogják… Hetedikes fiam tanárnőjét megkérdezve pedig megtudtam, hogy a 36 fős osztályból csak négyen olvasták el, a többiek zanzásított verziókhoz fordultak, vagy még azokhoz sem. Ez a statisztika nagyon lehangolt – ahogy az előadás kezdete előtti és a szünet perceiben, a függöny felgördülésének utolsó pillanatáig az okostelefonjaikat nyomogató fiatalok látványa is –, de szerintem egyik sem Jókai Mórt vagy regényét minősíti, sokkal inkább a mai embereket. A fiatalokat, valamint szüleiket és tanáraikat. Még akkor is, ha Jókai Mór szövege valóban nem könnyű olvasmány, a mai instant fogyasztáshoz szokott fiatalok számára túl hosszú és túl nehézkes, de a történetvezetés annyira izgalmas, hogy igenis meg kellene őket fognia, tudniuk kellene kapcsolódni hozzá – már ha van történelmi tudásuk arról az időszakról. Ha viszont a szülő vagy a magyartanár nem ragaszkodik hozzá, hogy elolvassák, illetve nem a feldolgozásban, akkor 10% körüli marad az egyik legismertebb magyar regény olvasottsága. A színház szerint a történet bemutatásával a fiatalokat is szeretnék megszólítani, hogy a kulturális élmény segítségével a diákok közelebb kerülhetnek a könyvhöz is. Remélem, így lesz, bár fiaim osztálytársaitól, akinek láthatóan tetszett az előadás, utólag sem hallottam, hogy alig várják a regény elolvasását… Csak az ötödikes fiam – aki elkísérte nagy testvérét – mondta, hogy nem mindent értett belőle, és szeretné elolvasni.
E szomorú adatból kiindulva én is ismertetem pár szóval a történetet, amely a magyar történelem egyik legviharosabb időszakában, a XIX. század forrongó Magyarországán játszódik. „A föld ne forogjon, hanem álljon”– mondta halála előtt Baradlay Kázmér a szabadságharc előtti napokban. A világ végérvényesen megváltozik, minden másképpen alakul, mint ahogyan a szigorú, császárhoz hű családfő elrendelte, ugyanis felesége, férje végakaratával szemben hazahívja apjuk által külföldre küldött fiait, és a magyar haza védelme, az időtálló emberi értékek – Isten, haza család – szolgálatába állítja őket. Mert az egyén, a család és történelem sorsa megváltoztatható, átformálható. És mert nem szabad szem elől téveszteni azokat az értékeket, amelyek nélkül az ember önmagát veszítené el – nemcsak 150 évvel ezelőtt, napjainkban is.
Seregi Zoltán rendező, a Békéscsabai Jókai Mór Színház igazgatója igyekezett filmszerű élménnyé alakítani az előadást. Ennek egyik pillanataként a főszereplő Baradlay Kázmér végrendelete Major Tamás hangján szólal meg, aki több, mint 50 évvel ezelőtt játszotta a filmben a kőszívű családfőt. „A családfőt alakított Major Tamás hangbejátszásával egyrészt szerettünk volna tisztelegni a színészóriás, valamint az egykori filmszereplők emléke előtt, emellett erősíteni szerettük volna azt a filmes hatást, amit a nagyszabású vívójelenetek és táncosokkal tarkított báli jelenetek tesznek teljessé” – mondta a rendező az öt évvel ezelőtti bemutató kapcsán. A filmes hatást erősíti a díszlet is: a tizenkilencedik századi magyar nemesi élet romantikus színhelyeit, a kastélyok és a bécsi báltermek világát láthatjuk, így nemcsak a darab klasszikus, hanem a színjátszás is, amit a korhű jelmezek és a romantikus kort idéző díszletek is erősítenek. „Nincsenek újragondolások, belemagyarázások, csupán Jókai Mór 150 évvel ezelőtti örök érvényű üzenete, és hagyományos színészi játék” – olvasható a darab ismertetőjében. A Baradlay-család tagjai (Ödön – Almási Sándor, Richárd – Szarvas Attila, Jenő – Jánosi Dávid) mellett megelevenednek a színes történelmi tabló további szereplői: Haynau (Incze József), Rideghváry Bence (Kaszás Géza), Zichy gróf (Bánföldi Szilárd), Tallérossy Zebulon (Ifj. Jászai László) és a Plankenhorst lányok (Antoinette: Frajt Edit, Alfonsine: Gregor Bernadett).
Az élményt Tolcsvay Béla zenéje tette felejthetetlenné, aki Jókai Mór verseit zenésítette meg egyedülálló hangszerelésben. Annyira, hogy amikor megkérdeztem a hetedikes fiúkat, melyik jelenet vagy szereplő tetszett nekik a legjobban, a legtöbben Tolcsvay Béla énekét és gitárjátékát emelték ki…
Antal-Ferencz Ildikó
Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.
*
Fotók: ujszinhaz.hu
