FFK Kultúrát Apától

Amint már a Nemzet Zászlója rendezvény kapcsán írtam, Szilágyi Ákos ötlete a Magyar Trikolór 12 hónapja című naptár, amely a három nemzeti színt is tartalmazó, fotópályázatok díjnyertes képeiből készül immár tizenhatodik éve. Rövid beszámoló a járvány miatt elmaradt tavalyi eseményt is bepótolni vágyó, két évnyi fotópályázatot díjazó fergeteges Magyar Trikolór gáláról, ahol családostól vettünk részt.

Aki szeretne látni egy olyan mozifilmet, amely a család minden tagjának garantáltan tetszeni fog a hatévestől a kilencvenévesig, nézze meg a világ egyik legnagyobb vadló méneséről szóló, Vadlovak – Hortobágyi mese című dokumentumfilmet. Török Zoltán rendező tíz évvel ezelőtt bemutatott Vad Magyarország – A vizek birodalma című filmje egyszer már bebizonyította, hogy egy magyar természetfilmnek is lehet milliós nézettsége. A rendező ugyanis úgy mutatta be kamerájával az országot, ahogy korábban senki más. S ami ennél is fontosabb: aki megnézi filmjét, biztosan másként tekint saját természeti környezetére.

A hazai filmgyártás újabb adósságát hivatott törleszteni a november 25-én bemutatott Nagykarácsony című első egész estés magyar karácsonyi film. És bár kétségtelen, hogy ebből a szempontból hiánypótló alkotásról van szó, a „vegyes” a legjobb szó, amivel illethetem a sajtóbemutatón – ahol egyébként dugig volt a nézőtér – látott alkotással kapcsolatos benyomásaimat. Óriási volt tehát az érdeklődés a sajtó részéről, de kérdés, hogy így lesz-e a nézők részéről is, s ha igen, pontosan miért: az említett hiányérzet vagy a film minősége miatt? A válasz szerintem nem is a bemutatón, hanem utána fog kiderülni, akár évek múlva, amikor már nemcsak azért nézik meg, mert az első magyar karácsonyi filmet meg „kell” nézni, hanem azért, mert jobb, mint a Reszkessetek betörők és társai, amiket évek óta minden karácsonykor jobb híján megnézünk.

Hiánypótló történelmi filmet írt, rendezett és játszik el főszereplőként Eperjes Károly: a Magyar Passió méltó emléket állít a magyarországi kereszténység legsötétebb időszaka egyházi áldozatainak. 1950. június 8-án éjszaka közel 12 ezer egyházi személyt hurcoltak el erőszakkal a kolostorokból, rendházakból – börtönbe, internálóhelyekre vagy sztálinvárosi építkezésekre, hogy „végre hasznos tagjai legyenek a társadalomnak”. Nem sokkal később, négy kivételével, az összes magyarországi szerzetesrendet betiltották, felszámolták és minden értéküktől megfosztották.

Néhány évvel ezelőtt láttuk először a 2017-ben bemutatott, két Oscar-díjat nyert Coco című animációs filmet, és családi sikerét mi sem igazolja jobban, hogy amikor nemrég rákérdeztem a gyerekeknél, megnézzük-e újra, mindenki lelkesen bólogatott. Pedig a halottak napi magyar kultúrától távol álló történetről van szó, mi pedig egy olyan család vagyunk, akik „világítani” mennek a temetőbe, és nem szoktak például maskarába öltözve Halloween partikra járni – sem a felnőttek, sem pedig a gyerekek. A kislányunk egyszer ugyan eljutott ilyenre és örült az ott kapott sok csokinak, de még ő is érezte: ez nem az ő bulija. Miért lett mégis ennyire népszerű Coco nálunk? Biztos vagyok benne, hogy újra meg fogjuk nézni.

Október 22-én este lehetőségünk volt megnézni (egy kódot kaptunk a New York-i Magyar Kulturális Központtól az ingyenes megtekintéshez) a Trezor című, 2018-ban bemutatott tévéfilmet, amelyet Bergendy Péter rendezett Köbli Norbert forgatókönyvéből. A 85 perces film pár nappal az 1956-os szabadságharc bukása után játszódik, cselekményét megtörtént események ihlették. A történelmi thrillernek talán kissé túlzással titulált, de kétségkívül izgalmas és fordulatokban gazdag filmet elsőként a Duna TV vetítette 2018. november 4-én. Különlegessége, hogy tankok, barikádok és Molotov-koktélok nélkül, mégis hitelesen mutatja be az ’56-os események zűrzavaros időszakának egyik érdekes részletét.

Úgy alakult, hogy kisebbik fiunk születésnapi zsúrja után közvetlenül mentünk el a Hungexpon található Egy a Természettel Vadászati és Természeti Kiállításra, és kicsit tartottam attól, hogy a nagyon izgalmasra sikerült ünneplés után már nem lesz elég érdeklődés a családtagjaimban a kiállítás iránt. De egyáltalán nem így történt. Odafele úton még a szülinapi élményeket mesélték, de ahogy beléptünk a Hungexpo területére, minden szem, fül és szív a világ legnagyobb természeti kiállítására összpontosult, és amikor záróra után hazafele tartottunk, már senki sem gokartversenyző, hanem solymász, halász vagy vadász akart lenni…

A Fő utcai Budai Polgári Közösség a korábbi Jókai Szalon helyett viszi tovább a várnegyed kulturális és közösségteremtő programjait, köztük a Szerdai Szalon Estek sorozatot. A legutóbbi alkalommal Mészáros Tibor irodalomtörténész és Hirtling István Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész mutatta be az érdeklődőknek Márai Sándor és a sport kapcsolatát. Az esten közreműködött Peltzer Ferenc gitárművész.

A napokban mutatták be Kovács Ákos énekes, dalszerző – aki a koncertszínpadokon kívül bemutatkozott már költőként, színészként és rendezőként is – tizenhét novellából álló Ezt nem lehet megúszni című, az MCC Press gondozásában megjelent kötetét. A könyvbemutatón Juhász Anna irodalmár beszélgetett az íróval, és a kötet szerkesztőjével, a nemrég harmadszor is az év korrektorának választott Helfrich Judittal.

Premier előtti vetítésen láttam Enyedi Ildikó várva várt, külföldön már díjazott új filmjét, de csak 10 nap múlva jelenhetett meg a kritikám; még akkor megírtam az első benyomásaimat…