Móricz Zsigmond talán egyetlen „detektívregénye” színpadi változatának fotóspróbáján jártam a Nemzeti Színházban éppen a járvány kitörése előtti napokban. A Gobbi Hilda színpadán zajló, valóban fojtogató levegőjű, rengeteg homokkal és nehéz titkokkal teli első felvonás megtekintése után a fiatal rendezővel, Berettyán Nándorral is beszélgettem.
Időtlen idők óta – de minimum a Bill Murray-féle Idétlen időkig óta – ismerünk időhurkos filmeket, amelyekben a főhős 24 óránként ugyanazt a napot éli át. Valakinek az élete is ilyen, épp ezért van létjogosultsága ezeknek a moziknak, amennyiben képesek újat mondani vagy más megközelítést alkalmazni, mint a korábbiak. 2020-at alighanem kevesen szeretnénk egy időhurokba szorulva újra és újra átélni, ám a Palm Springs című idei vígjáték másfél órát ebből a fura évből is megmenthet.
„Hazai ízekkel és remek magyar színészekkel teli vígjáték a nyári moziszezon biztos befutójának ígérkezik” – írta a film ajánlójában, és én ebből kiindulva nagy várakozással néztem a Pesti Balhé elé. A Várkert Moziban pár napja vetített film viszont elég nagy csalódást okozott. Mégsem tudom azt mondani, ne nézzétek meg; inkább csak annyit: ne várjatok sokat ettől, és akkor még élvezni is fogjátok, legalábbis bizonyos részeit.
Még a 2020-at tapossuk, de már készül a világ 2021-re. Reméljük, a 21 abban az értelemben is nyerő szám lesz, hogy diadalmaskodik az emberi tudás az új típusú koronavírus felett, ám a megoldás megérkezéséig sem árt némi kreativitást becsempészni a mindennapjainkba, hogy minél kevesebb programról kelljen lemondanunk. A britek megtették az első lépést afelé, hogy – bármit tartogat is a COVID – jövő tavasszal, nyáron is lehessenek koncertek, fesztiválok. Lássuk az ötletet!
A koronavírus miatti bezártság után már nagyon vágyunk valóságos, „offline” élményekre, családilag vagy csak kettesben, apásprogramként. Aki szeretné közelről is megnézni a cirkuszban is látható állatokat, most megteheti, és közben segíthet a járvány miatt nehéz helyzetbe került Magyar Nemzeti Cirkuszon is. Nemrég ugyanis megnyitotta kapuit Magyarország első autós szafari parkja Szadán.
Történelmünk ismeretének, nemzeti hagyományaink őrzésének, a nemzeti összetartozás kifejezésének fontossága olyan fogalmak, amelyek óvodás vagy kisiskolás gyermekek számára csak akkor lesznek érthetőek, kézzelfoghatóak, ha valamilyen személyes tapasztalat is kapcsolódik hozzájuk…
Augusztus 20. államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe, egyben az új kenyér ünnepe is.
Kíváncsian vettem kezembe ezt a Harmat Kiadó gondozásában megjelent interjúkötetet. A hegymászó Erőss Zsoltot már ismertem, de vajon milyen volt férjként, családapaként? Vajon hogyan választ párt és alapít családot, amikor személyisége, életvitele és munkája első látásra összeegyeztethetetlennek tűnik a családos léttel? Felesége vajon ki tudott nőként és emberként is teljesedni ebben a kapcsolatban? Mi tartotta össze őket és mi jelentett igazi veszélyt a házasságukra? Mi hajtotta őt a baleset utáni folytatásban és hogyan viselte a növekvő elvárásokkal járó közismertséget? Hogyan dolgozta fel férje halálát és mit kezdett annak örökségével Sterczer Hilda?
Évek óta állandó kiállításként tekinthető meg a Láthatatlan kiállítás a Millenáris Park B épületében. Mégsem mentünk el rá eddig, pedig mindig is érdekelt, engem és családomat. Az esős napokon azonban újra eszembe jutott, pontosabban eszembe juttatta hétéves kislányom, akivel arról beszélgettünk, mit is csináljunk ebben a rossz időben és vajon egyáltalán mi van ilyenkor nyitva. Ő emlékeztetett: már régen megígértük neki a Budapestről szóló képeskönyvében szereplő tárlatot.
Néhány napja láttuk az Életrevalók című film színpadi adaptációját a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Játékszín vendégelőadásában. A nehezítő körülmények ellenére – aznap végig esett az eső, a párom nem érezte jól magát, majdnem lemondtuk az előadást, néhány kutya folyamatosan ugatott a parkban, előadás közben megszólalt egy néző telefonja – minden pillanatát élvezni tudtuk az előadásnak, ami ránk talán még nagyobb hatással volt, mint a film, pedig utóbbit láttuk először.
