Egész Skóciát sokkolta, amikor fiatalok egy csoportja brutálisan meggyilkolta egyik lakótársukat. Az alaphelyzet nagyon hasonló volt, mint a Jóbarátok című sorozatban: három fiú és három lány többemeletes lakást bérelt együtt
– Tati, te nagyon öreg vagy, ugye? – tette fel nekem a kérdést néhány éve a legkisebb gyerekem. – Hát, ez nézőpont kérdése, annyira talán azért nem… – De tényleg,
Modern életünkből sikerült kiiktatnunk az időjárást, uraljuk a természet erőit, legyőztük a sötétet, meghódítottuk az éjszakát – és mindezért egyetlen dologgal kell fizetnünk: az álmainkkal, a szó konkrét és átvitt
Az egész országot felkavarja, amikor időről-időre felrepül a hír egy fiatal fiú vagy lány öngyilkosságáról, aki az iskolai zaklatás, szerelmi csalódás, a szülei válása vagy más ok miatt vet véget önkezével az életének. A média hosszasan és visszatérően foglalkozik a megrázóbb esetekkel, pedig már számtalanszor bebizonyosodott, hogy sokkal jobb lenne, ha nem tenné.
Bábel tornyának a Bibliából ismert története szerint az emberiség egykoron egynyelvű és egykultúrájú volt. A történet keletkezésének idejére tehető egy nagyhatású technikai újítás megjelenése, az égetett építőtégla feltalálása. Addig ugyanis
Nehezen fogadjuk el, ha valaki bármilyen jogcímen beleszól az életünkbe. Még akkor is, ha az az illető rendőr, orvos vagy pap. A tekintély mára egy rossz csengésű szóvá változott. Vajon a mai ember miért gondolja magáról, hogy úgy tökéletes, ahogy van és nincs szüksége segítségre, irányításra?
Amíg korábbi generációkra olyasmiket lehetett mondani, hogy haragvó meg dühöngő nemzedék, amelyik elveti az erőszakot, addig úgy tűnik, a mainál ez éppen fordítva van: nem haragszanak ők semmiért, egyszerűen agresszívak.
Az ember mindig is szerette volna megtudni, hogy mit tartogat számára a jövő. Kutatja, latolgatja, fontolgatja és amikor azt hiszi, rájött valamire, kinyilatkoztat. Nagyon sokan, nagyon sok félét mondtak már a jövővel kapcsolatban, szinte minden lehetséges variáció elhangzik, amiből aztán csak egy valósul meg – a többi értelemszerűen tévedés. Az emberiség padlása tele van be nem vált jóslatokkal.
Modern korunkban a világvégével való riogatás egy eddig ismeretlen, új formát öltött, nevezetesen az ökológiai katasztrófáét. Ablakunkon kinézve már rég nem autókat, motorosokat, biciklistákat, ráérősen bandukoló nagymamákat, fákat és madarakat kellene látnunk, hanem egy elsivatagosodott tengerfeneket, ha bekövetkezik mindaz, amit jósoltak. A legjobban látható célpont ebben az esetben Al Gore, aki 2006-ban leforgatta az Egy kellemetlen igazság című filmjét a globális felmelegedés hatásairól.
Posztsorozatunk előző, harmadik részében lerántottuk a leplet egy összeesküvés-elméletről, amiről bebizonyosodott, hogy nem elmélet, hanem gyakorlat, hiszen a titkos és illegitim célok elérésért folytatott mesterkedés a rög valóság. Az NSSM 200 dokumentumról, vagy más néven a Kissinger jelentésről volt szó, amely az USA érdekeire veszélyes országok népességének a csökkentését tűzte ki célul.
