Talán nincs mindenki tisztában vele, de a Kádár-rendszer „gulyáskommunizmusnak” nevezett posványában évtizedeken keresztül a magyar emberek voltak a legboldogtalanabbak a világon. Magyarország két évtizeden keresztül, 1968–1987 között világelső volt öngyilkosságok tekintetében. Az adatok azóta jelentősen javultak, 2000 és 2020 között a felére csökkent az öngyilkosok aránya, amivel ma Magyarország a 18. helyre került a világranglistán (forrás: Wikipédia). De még mindig bőven benne vagyunk a legfelső egyharmadban.
Úgy teszek, ahogy te
Az öngyilkosság mindig is érthetetlen, megmagyarázhatatlan és misztikus marad a társadalom többsége számára. Éppen ezért érdeklődik iránta annyira a szociológia, a pszichológia és a média – persze teljesen más nézőpontból.
Az öngyilkosságok bizonyos szempontból nézve teljesen különbözőek, más szempontból viszont nagyon is hasonlóak. Mohamed Bouazizi tunéziai utcai árus 2010. december 17-én Tunisz főterén felgyújtotta magát tiltakozásul kiszolgáltatottsága és a hatóságok önkényeskedése ellen. Bouazizi tette vált a tunéziai forradalom katalizátorává, ami aztán átterjedt több más országra is; ebből lett az „arab tavasz”. És bármilyen elszánt és hősies, Bouazizi a tiltakozásnak egy bevett formáját választotta. A szovjet megszállás és a kommunista elnyomás elleni tiltakozásul egy év alatt hárman is éltek ugyanezzel a módszerrel. 1969. január 16-án Jan Palach, filozófia szakos cseh diák Prága főterén, egy hétre rá Bauer Sándor, 17 éves budapesti ipari tanuló a Nemzeti Múzeum kertjében, egy évvel később pedig Moyses Márton Brassóban a Román Kommunista Párt székháza előtt gyújtotta fel magát. Úgy tűnik, az önkény ellen lázadó forradalmi helyzetben ez a tiltakozás egyik „szokásos” formája.
Az ehhez hasonló törvényszerűségeket felismerve és a statisztikai adatok alapos vizsgálatát követően Emil Durkheim, a modern szociológia tudományának a megalapozója még a 19. század végén úgy találta, hogy az egyéni okok egyáltalán nem mérvadóak az öngyilkosságokban, ez ugyanis társadalmi jelenség. Ha valaki megöli magát, amögött nem az ő személyes pszichés gondjai állnak, hanem a társadalom általános problémái.
Hogy az öngyilkosság egy alapvetően szociális megnyilvánulás, ami a másik emberre, a társadalomra és végeredményben az életre vonatkozik, ahhoz nem férhet kétség. A mintakövetés, a másik ember példájának a leutánzása is ezt igazolja. A középkori Velencében egy polgár a háza előtti kampóra akasztotta föl magát, hogy aztán ezt a kampót előszeretettel válasszák ki mások is öngyilkossági célra. Szintén Velencében fordult elő, hogy hirtelen megszaporodott az öngyilkosság száma a fiatal lányok körében. A hatóságok végül is azt a rendelkezést hozták, hogy aki öngyilkosságot követ el, annak a tetemét meztelenül közszemlére teszik. A rendelet következtében egy csapásra véget ért az öngyilkossági hullám, ami nem ésszerű, hiszen egy halottnak nincs szégyenérzete.
Goethe tiltólistán
Az öngyilkosságoknál tapasztalható mintakövetést „Werther effektusnak” hívják Goethe könyve, Az ifjú Werther szenvedései nyomán, ami egy önértékelési zavarban szenvedő ember reménytelen szerelmét, elkeseredését majd halálát mutatja be. A mű nagy hatással volt a kortársakra, sokan kezdtek el Werther-hez hasonlóan sárga-feketébe öltözni, hozzá hasonlóan viselkedni és ugyanolyan módon megölni magukat. Maga Goethe is több barátját vesztette el ily módon. A megszaporodó öngyilkosságok miatt Lipcsében és Amszterdamban betiltották a könyv kiadását, Milánóban pedig begyűjtötték és bezúzták az összes még fellelhető példányt.
Ma ennél sokkal komplikáltabb a helyzet. Az internet tele van az öngyilkossághoz akár gyakorlati tanácsokat is nyújtó oldalakkal, a tömegmédia pedig fő hírként, címoldalon közli az öngyilkos eseteket, ami ma már bizonyítottan mintakövetésre csábít. Éppen ezért kell(ene) nagyon észnél lennie a médiának, hogy miként kezeli ezeket az eseteket, nehogy azzal valakinek ártson. A kérdéssel foglalkozó pszichológusok és más szakemberek szerint alapvető, hogy öngyilkossággal foglalkozó hír ne szerepeljen címoldalon, és ne legyen vezető hír sem. Nem szabad ismertetni az elkövetés módszerét, és nem szabad beszélni az indítékról sem, mert az ötletet adhat másoknak, hogy „aha, ez tehát egy olyan probléma, amiért meg lehet ölni magunkat”. A szakemberek szerint a magas médiafigyelem mellett, vagy miatt, még az is nehezíti a helyzetet, hogy a magyar közvélemény viszonylag toleráns az öngyilkossággal szemben, valamint nem igazán jó a problémamegoldó képességünk. A megküzdési stratégiáink nem pragmatikusak, hanem érzelmi alapúak.
A lélektani ok
Emil Durkheim és a szociológia mellett a pszichológiának mindig is volt, illetve van mondanivalója az öngyilkosságról. A korai mélylélektan a bűntudatban, az önbüntetésben, a levezetetlen agresszió befelé fordulásában látta a fő magyarázó okait. A „halálösztönt” Freud részben az öngyilkosságok magyarázatára találta ki. A pszichoanalitikusok tudattalanjával szemben Alfred Adler már az elejétől kezdve az énre helyezte a hangsúlyt. Esettanulmányai alapján felismerte minden öngyilkosságban a tiltakozás jelentőségét. A helyzetével elégedetlen, sarokba szorult embernek gyakran van egy erőteljes tiltakozó reakciója, amikor radikálisan megpróbálja a saját kezébe venni sorsának irányítását, még ha annak, amit tesz, semmi értelme sincs, vagy egyenese káros. Lee Nelkin Robbins és kutatócsoportja pedig arra derítettek fényt, hogy az öngyilkosok radikális tettük végrehajtása előtt megpróbálnak először segélykérő jelzéseket adni környezetüknek. Ez lett a „cry for help” koncepció, ami az öngyilkosságot a legvégső segélykérő gesztusnak tartja. Robins esettanulmányai alapján egyértelmű összefüggést állapított meg az öngyilkosság és a depresszió között.
Éppen erre, azaz a depresszió időbeni felismerésére kellene nagyon odafigyelnünk. A szakemberek szerint arra lenne szükség, hogy a környezet – a rokonok, szülők, barátok, tanárok – észrevegyék, ha mondjuk egy gyerek hirtelen a szokásosnál visszahúzódóbb és kedvetlenebb lesz. Az öngyilkosságot fontolgatók tettüket megelőzően gyakran fordulnak orvoshoz valamilyen testi panasszal, fel kellene tehát készíteni a háziorvosokat a depresszió felismerésére. Ha pedig ez megtörtént, akkor azonnal szakemberhez kell fordulni.
Krúdy Tamás
Ha valakinél felmerül a depresszió vagy az öngyilkossági szándék gyanúja, akkor gyerekek esetében a Vadaskert Gyermekpszichiátrián lehet segítséget kérni, tel: +36-1-392-1400; e-mail: info@vadasnet.hu, felnőttek esetében pedig a SOTE Klinikai Pszichológiai Szakambulanciához lehet fordulni, tel: +36-1-459-1493, e-mail: klinpszicho.szakamb@med.semmelweis-univ.hu
