Egész Skóciát sokkolta, amikor fiatalok egy csoportja brutálisan meggyilkolta egyik lakótársukat. Az alaphelyzet nagyon hasonló volt, mint a Jóbarátok című sorozatban: három fiú és három lány többemeletes lakást bérelt együtt egy sorházban, Edinburgh-ban. A bírósági tárgyalás során a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a fiatalok ugyan mind beismerték a tettüket, de megindokolni már nem tudták. Ők maguk is döbbenten álltak a saját cselekedetük előtt és semmilyen magyarázatot nem találtak rá. Jobbára jól szituált, középosztálybeli családok gyerekei voltak, cseppet sem hátrányos helyzetűek, ami esetleg némi magyarázattal szolgálhatott volna. Négyen az Edinburgh-i Egyetemre jártak, egyikük dolgozott, és volt közöttük egy munkanélküli is. Semmi különös nem volt bennük, együtt éltek egy házban hétköznapi örömök és konfliktusok közepette, akárcsak a már említett amerikai sorozatban. Aztán az egyik hétvégén, amikor mindenki otthon volt, jó sokat ittak és füveztek, az egyikük kitalálta, hogy játszanak sztriptíz pókert. Innentől kezdve az események nehezen követhetőek. A lényeg az, hogy különböző szexuális játékokba kezdtek, bevonódtak mindenféle eszközök, övek, kötelek, gyertyák, üvegek, valamint előkerült egy borotva is. Nem lehet pontosan rekonstruálni, ki mit akart önszántából és mit nem, de úgy tűnik, egy darabig mindnyájan benne voltak mindenben. Többeknek leborotválódott minden testszőrzete, volt, akinek a szemöldöke is, egyre durvább lett a játszadozás, előkerültek kések, tűk és szögek is, míg végül oda fajultak a dolgok, hogy az egyik lánynak elevenen lenyúzták a bőrét. Az áldozat órákig agonizált, végül belehalt a sérüléseibe, de a mentőt – és a rendőrséget – csak hosszú órákkal a halála után hívták ki. A közvéleményt a gyilkosságon túl igazából az rázta meg, hogy ezt a szörnyűséges tettet teljesen közönséges fiatalok követték el, olyanok, akik a szomszédban is laknak, vagy mint jómagam vagy a barátaim. A lényeg, hogy nem kell semmiféle bűnözői hajlamokkal vagy agresszor génekkel rendelkezni, erre a tettre bárki képes lett volna és ez elég rémisztő felismerés. Az emberben sokkal több minden lakozik, mint amit az élete során megtapasztal, és a saját érdekében ez így van jól. Olyan mélységek és erők vannak mindnyájunkban, amelyeket jobb nem szabadjára engedni, mert amikor időnként mégis a felszínre kerülnek, beláthatatlan következményei lesznek.
Szex és kultúra
Az egész emberi kalandot tekinthetjük úgy is, mint ezeknek az erőknek a megzabolázásra tett kísérleteket. Réges-régen a történelem előtti időkben nem volt más, csak az ősmocsár, a totális káosz állapota, amiben nem voltak szabályok, minden megtörténhetett. Ebből az ősmocsárból aztán szigetként emelkedtek ki az emberi civilizációk, amelyeknek többé-kevésbé sikerült megzabolázniuk ezeket a formátlan őserőket. Egyes civilizációk kimagasló művészeti, tudományos, kulturális és politikai teljesítményre voltak képes, míg mások szerényebb méretűre. Egy angol antropológus, J. D. Unwin 86 emberi társadalmat vizsgált meg, és azt találta, hogy egyértelmű összefüggés van az egyes civilizációk kulturális teljesítménye és a szexuális élet szabályozottsága között. A tudós arra kereste a választ, hogy Freud szexuális szublimáció teóriája – hogy ugyanis a meg nem élt libidó energiája munkában, művészetben, stb. manifesztálódik – alkalmazható-e egész civilizációkra. 1934-ben publikált Sex and culture című könyvében civilizáltakra és civilizálatlanokra osztotta fel a vizsgált kultúrákat. Ez utóbbi kategóriába tartoznak a zooisztikusak, amelyek a házasság előtt szexuális szabadságot engedélyeznek a tagjaiknak, és hitvilágukat tekintve jellemzően állatimádók. Ennél fejlettebb szintet képviselnek a manisztikus társadalmak, amelyek időnkénti szexuális önmegtartóztatást kívánnak meg tagjaiktól, és hitüket már nem az állatok, hanem saját őseik tisztelete hatja át, mely már bizonyos esetekben helyhez kötött, de még templomaik nincsenek. A civilizálatlanok közül a legfejlettebbek pedig a deisztikus társadalmak, amelyek megkövetelik a házasság előtti szüzességet, és az isteneiket vagy a főistent már kizárólag az erre a célra épített templomokban imádják, aminek már állandó kiszolgáló személyzete van: a papság. Civilizáltnak Unwin csak az úgynevezett racionális társadalmakat nevezte, amelyből végül 16-ot talált a történelem során: a sumért, a babilóniait, az egyiptomit, az asszíriait, a hellént, a perzsát, a hindut, a kínait, a japánt, a szasszanidot, az arabot, a mórt, a rómait, a teutont, az anglo-saxont és végül – önmagát nem megtagadva – az angolt. Röviden összefoglalva kutatásai eredményét elmondhatjuk, Unwin úgy találta, hogy minél szigorúbban szabályozott volt az emberek szexuális viselkedése egy társadalomban, annál nagyobb volt az adott civilizáció kulturális outputja. Minden esetben, kivétel nélkül. Az összefüggés tökéletes szabályossága magát a kutatót is meglepte.
Természetesen a nagy civilizációk szigorú szabályait mindig is nehéz volt betartatni, mert sok szenvedést okoztak az embereknek, akik lázadtak is ellene, több személyes szabadságot követelve. A másik nagy, kivételt nem ismerő összefüggés, amit Unwin felfedezett az volt, hogy minden civilizáció azonnal hanyatlani kezdett, mihelyst az egyének emancipációs törekvései sikeresek lettek, és fellazultak a szexuális szabályok. A kutató megfigyelései alapján miután megindul a bomlás, három generáció alatt az egész kultúra végleg eltűnik – visszasüpped a mocsárba.
Ledőlnek a tabuk
A ma embere hihetetlen ellenszenvvel viseltetik a tabuk iránt. Bárhol tabut lát, azonnal le akarja rombolni. A szabály azért van, hogy áthágjuk, a tabu azért, hogy ledöntsük. Európai civilizációnk nagy teljesítményei közé ugyanakkor nemcsak a művészeti és tudományos eredmények tartoznak, hanem az a – szó se róla, meglehetősen szigorú – erkölcsi rendszer is, amelyik ezeket a fantasztikus eredményeket lehetővé tette. A tabudöntögetés pedig éppen ennek az erkölcsi rendszernek a lebontása. Sok szexuális tabunak ma már nem látjuk az értelmét, pedig biztos, hogy egykoron a társadalom és az egyének védelmében alakultak ki.
Érdemes belekukkantani az internetes fórumokon a szexualitással kapcsolatos vitákba. A tabudöntögetők úgy beszélnek mondjuk az anális szexről, az S/M-ről vagy más praktikákról, mint a felvilágosult modern ember találmányáról, amit régen azért nem gyakoroltak, mert tudatlanok voltak, pedig mennyire élvezetes dolgok. Nincs igazuk. Semmi új sincs a nap alatt a szexualitás területén sem, korábban nem kellemes vagy kellemetlen volta miatt esett tilalom alá (minden racionális civilizációban) valamilyen gyakorlat, hanem mert úgy ítélték meg, hogy az nem arra való, amire használják. A Szürke ötven árnyalata című mamipornóban alkalmazott szexuális praktikák java része tabunak számított és tilalom alá esett mondjuk a sumér, az egyiptomi vagy a perzsa civilizáció csúcspontján – és néhány évtizeddel ezelőtt még a miénkben is. Azóta sok megingathatatlannak hitt tabu ledőlt, és a maradékból is sokat kikezdtek már. A legtöbbünk fejében a pedofília vagy az incesztus ma még teljességgel elfogadhatatlannak számít, de a nagyvilágban már megindult a kampány az egyenjogúsításukért. A szexuális forradalom megállíthatatlanul halad előre.
Krúdy Tamás
Fotó: a kép nem a szóban forgó személyeket ábrázolja; fotó: Photographee.eu; forrás: Shutterstock.
