Talán nincs is még egy ilyen ellentmondásos alakja az amerikai tech moguloknak, mint Elon Musk. Aki csak a Férfika Klubja oldaláról tájékozódik, az is tudhatja, mekkora hörgést váltott ki a
Sorozatunk előző részének a végén feltettük az egyáltalán nem költői kérdést, hogy noha az 1970-es évek végétől a népességkutatók már pontosan tudták, a népességrobbanás, amitől egy-két évtizeddel korábban rettegett a művelt világ, soha nem fog bekövetkezni, sőt, a nyugati országokban rövid időn belül demográfiai jégkorszak köszönt be, a hivatalos kommunikáció szintjén viszont mind a mai napig folyik a túlnépesedéssel történő riogatás. Vajon miért? Kinek lehet ez az érdeke?
Előző cikkünkben röviden felvázoltuk, hogy miként született meg a túlnépesedés mítosza, most azt mutatjuk meg, hogy a „társadalommérnökök” miként igyekeznek a családi élet legprivátabb szféráiba is beavatkozni valamilyen homályos „magasabb érdekek” érvényesítése érdekében. A nyomor és az éhezés világszintű felszámolásához minden eszköz az emberiség rendelkezésére áll egyetlen egyet kivéve: ez pedig a politikai akarat. Retorikai megoldásokban persze nincs hiány, a szegénység felszámolása érdekében folytatott küzdelem hangzatos jelszava alatt azonban valójában a szegények felszámolására tett erőfeszítések húzódnak meg.
Vannak olyan teóriák, amelyeknek a tudományos alapját már régen megcáfolták, ám társadalmi hatásuk csak jóval később jelentkezik. Előfordul, hogy mire egy a valóság megragadására szolgáló modell vagy metafora bekerül a
Nyüzsgő utca Újdelhiben. Elviselhetetlen hőség, zaj és por. Emberek jönnek, mennek, beszélgetnek, vitatkoznak, üzletelnek, esznek, ürítenek. Gyerekkoldusok hada cikázik a lassan mozgó járművek között. Mindegy, hogy éjszaka van, vagy nappal, sosem lehetsz egyedül. Emberek, emberek és emberek mindenütt. És nyomor. Az ilyen képek láttán minden nyugati azonnal megérti, hogy mi a „túlnépesedés” és elszörnyed. Ez ellen valamit tenni kell!
2022. szeptember 8-án rövid betegség után meghalt II. Erzsébet királynő, az Egyesült Királyság és sok más ország, többek között Kanada és Ausztrália uralkodója. Halála kapcsán ismét fellángolt a vita, hogy a 21. században léteznek-e (még) érvek, és ha igen, milyenek a monarchia, mint államforma mellett. Volt olyan magyar publicista, aki egyenesen azt írta, hogy a „a brit monarchia sajnálatos fekély a Nyugat testén”.
Van-e szükség sztenderdekre?
Rossz alvás, csökkent boldogságszint, alacsony önbecsülés – ez csak néhány azok közül a negatív mentális egészségügyi következmények közül, amelyeket a kutatások a közösségi médiához kapcsolnak. Ugyanazok a platformok, amelyek azt ígérik, hogy segítenek az embereknek kapcsolatba kerülni egymással és tartalmasan szórakozni, valójában elmagányosodáshoz és rossz közérzethez vezetnek. Természetesen nagyon sok minden függ attól, hogy ezek a platformok miként vannak megtervezve, legalábbis ezt állítja Amanda Baughan, a University of Washington ember-számítógép interakció kutatója.
A legendás Mr. Bean sztárja, Rowan Atkinson is csatlakozott azokhoz a sztárokhoz, akik felemelik a szavukat a „cancel culture”, azaz az eltörlés kultúrája ellen. Ha esetleg valaki még nem ismerné
„Egyetlen gyermek sem születik rossz testben” – üzeni Maria Keffler amerikai író, pedagógus, aktivista könyve, amelyet a Mathias Corvinus Collegium (MCC) adott ki idén tavasszal Visszalépés, visszaváltozás és megtisztulás címmel, Szabadítsa ki gyermekét a genderkultuszból! alcímmel. A kötet hasznos kézikönyv a transzmozgalom által beszippantott gyermekek szüleinek, útmutatásul szolgálva a genderideológia ingoványos talajára tévedt családoknak, hogy képesek legyenek visszakormányozni gyermekeiket a realitás és biztonság világába.
