Talán nincs is még egy ilyen ellentmondásos alakja az amerikai tech moguloknak, mint Elon Musk. Aki csak a Férfika Klubja oldaláról tájékozódik, az is tudhatja, mekkora hörgést váltott ki a világ woke elitje körében annak a híre, hogy Musk 44 milliárd dollárért meg akarta vásárolni – amit végül meg is tett – a szólásszabadság egyik legádázabb ellenségét, a Twittert. Musk már csak amiatt elnyerhette a szimpátiánk, amilyen reakciókat váltott ki a progresszív elit részéről az a terve, hogy a Twittert minden véleményre nyitott platformmá kívánná tenni.
Musk nemrég egy újabb tweetjével borzolta a haladó világ amúgy is tépett idegeit. Miután az egyik alkalmazottja életet adott Musktól származó ikreinek, a Tesla alapítója a következőket írta a Twitter-oldalán: „Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy enyhítsem az alulnépesedési krízist. Az összeomló születésszámok messze a legnagyobb veszély, amivel a civilizáció szembenéz.” (Csak érdekességképpen: míg a túlnépesedés szót a Bill Gates által tulajdonolt Microsoft által fejlesztett Windowshoz tartozó Office csomag Word programja nem húzza alá pirossal, azaz helyesnek fogadja el, addig az alulnépesedést aláhúzza, mint helytelent. A Bill és Melinda Gates Alapítvány az egyik legnagyobb támogatója a globális népességcsökkentésnek. Csak érdekességképpen.)
A túlnépesedés a progresszív világelit egyik legtöbbet táplált és dédelgetett témája, amivel sajnos nagyon sok egyébként józan és normális ember gondolkodását is sikerült megfertőzni. A túlnépesedés fogalma Thomas Malthus angol közgazdásztól származik, aki az ipari forradalom idején élt, és 1798-ban publikálta a Tanulmány a népesedés törvényéről című művét. Ebben azt az észrevételt tette, hogy míg az iparosodó országokban a népesség exponenciális növekedésbe kezdett, azaz hatványozódik, addig a mezőgazdasági termelés csak lineárisan növekszik. Rövidesen el fog tehát érkezni az idő, amikor a népességszám meghaladja a rendelkezésre álló elégséges élelmiszer mennyiségét – azaz éhínség lesz. A rendszeresen visszatérő éhínségeket, az emberek tömeges pusztulását és nyomor miatt kitörő háborúkat pedig csak úgy lehet megakadályozni, ha tervszerű kontroll alá veszik a népszaporulatot – Malthus szerint. A történelem és a tudomány azóta számtalanszor rácáfolt már az angol közgazdász nézeteire, a túlnépesedés réme és a népességkontroll igénye mégis folyamatosan jelen van a közgondolkodásban. Paul R. Erlich-nek 1968-ban jelent meg a Population Bomb (Népesedésbomba) című drámai hangvételű könyve, amelyben egy évtizeden belül hatalmas éhínségeket jósolt a világ számára, melyek során több százmillió emberre vár az elkerülhetetlen éhhalál. Apokaliptikus víziója szerint 1985-re Amerika népességének egyharmada fog éhen halni. Az emberi populáció növekedését egy rákos sejthez hasonlította, amit ki kell metszeni „Akár erőszakkal is, ha az önkéntesség elve végül csődöt mondana.” Annak ellenére, hogy 1985-re nem hogy az amerikai népesség egyharmada nem halt éhen, hanem Ronald Reagan elnöksége alatt az Amerikai Egyesült Államokra soha nem látott jólét köszöntött, Paul Ehrlich, valamint elv- és szerzőtársa John Holdren Obama elnök tudományos tanácsadói lettek. Az élelmezési és gazdasági problémákkal fenyegetőzők mellé mára felzárkóztak az ökoszorongók, akik szintén a túlnépesedésben látják környezetünk pusztulásának az egyik fő okát, mint például a népszerű természetbúvár, David Attenborough. Sir David, számos hihetetlenül látványos természetfilm készítője, aki olyan meleg szavakkal tudott beszélni egy új hangyászsün fajról vagy pókfajról – amelyeket történetesen róla neveztek el –, egy interjúban azt nyilatkozta, hogy az ember a Föld pestise. A természetfilmes a brit Radio Timesnak egészen pontosan a következőket mondta: „Mi vagyunk a Föld pestise. És ennek rendkívül súlyos következményei lesznek az elkövetkező ötven évben. És nemcsak a klímaváltozásról van szó, hanem a helyhiányról, nem lesz elég hely élelmiszert termeszteni ilyen hatalmas hordának. Vagy mi fogjuk vissza a népességnövekedést vagy a természet maga fogja, és a természet már éppen teszi is.” Ugyanabban az interjúban mondta a következőket: „Folyamatosan mindenféle segélyprogramokkal akarjuk megoldani az éhínséget Etiópiában. Túl sok ott az ember. Nem tudják ellátni magukat – és nem embertelen dolog ezt kijelenteni. Ez a helyzet. Amíg az emberiség össze nem szedi magát, és egy közös álláspontot nem alakít ki a bolygónkkal kapcsolatban, a helyzet csak egyre rosszabb lesz.”
A Föld népessége a becslések szerint valamikor a jövő év elején eléri a 8 milliárdot. A túlnépesedés kapcsán mértékadó médiában mindenhol képek jelennek meg túlzsúfolt ázsiai és afrikai városokról – de sosem európaiakról vagy észak-amerikaiakról, ahogy erre Brendan O’Neil, a brit Telegraph napilap újságírója felhívta a figyelmet. „Ha igaz, hogy egy kép többet ér ezer szónál, akkor azok a stock fotók, amiket a túlnépesedésről szóló cikkek mellé szoktak tenni – indiaiak lógnak a vonatról, kínai nők vásárolni mennek, fekete csecsemők alszanak – sokkal többet elárulnak a szándékok malthusiánus természetéről, mint maguk a cikkek. (…) Az írások ugyanis olyan politikailag korrekt és nem sértő kifejezéseket használnak, mint »családtervezés« vagy »klímaváltozás«, miközben a képek azt ordítják, hogy »TÚL SOK A FEKETE GYEREK!«” A túlnépesedéssel fenyegetőzők kimondva vagy kimondatlanul a gazdag országokban élők azon félelmére is apellálnak, hogy a szegényebb országok lakói egyszer majd felkerekednek és eljönnek hozzájuk, mert ők is gazdagok szeretnének lenni. A nyugati embernek már eljutott a tudatáig, hogy messze a lehetőségei felett él, azaz többet fogyaszt el a bolygó által kínált javakból, mint amennyi rá jutna. Ennek a kifejezésére jött divatba az „ökológiai lábnyom” használata, ami például az Egyesült Államok esetében 8,4 – azaz 8,4 Földre lenne szükségünk ahhoz, hogy a világon minden ember annyit fogyaszthasson és annyi szemetet termeljen, mint az amerikaiak. A nyilvánvaló egyenlőtlenségért az Egyesült Államokban és Nyugaton egyre többen éreznek intenzív lelkiismeret-furdalást, amire a woke elit erősen rá is játszik – a probléma megoldását azonban nem a világszegénység felszámolásában – azaz, hogy ott helyben kell elősegíteni az emberek boldogulását, ahol élnek – hanem a szegények felszámolásában látja. Már így is túl sokan vagyunk, nem kell több ember a Földre, pláne nem szegény.
Cikkajánló: Háború a szegények ellen. A túlnépesedés mítosza – 2. rész
Ezzel a narratívával megy szembe most Elon Musk, akit a konzervatív és családbarát gondolkodású emberek akár a keblükre is ölelhetnének – ha nem lenne néhány nagyon komoly zavaró tényező. Például, hogy bár Elon Musknak valóban 10 gyereke van, de három nőtől, akik közül úgy tűnik, egyikkel sem élt házasságban.
Elon Musk egy gazdag oligarcha és üzletember, és akként is gondolkodik. Nem erkölcsi okokból vagy a szólásszabadság védelme érdekében vásárolta meg a Twittert, hanem eredeti döntését is jó üzleti lehetőségnek tekintette. Próbálkozásai, hogy kihátráljon az üzletből, azt tükrözik, hogy ez a lehetőség mégsem volt olyan jó, mint amilyennek először tűnt. Musk üzletember, aki gazdasági szemszögből látja a dolgokat. Így a népesedési válságot is. Úgy tűnik, hogy az alacsony születésszámot elsősorban vagy talán kizárólag gazdasági problémának tekinti. Az alacsony születésszám gazdasági probléma, ezért a megoldásnak gazdaságinak kell lennie, legalábbis szerinte. Túl kevés a munkavállaló a gazdaság számára? Több munkást kell előállítanunk!
Az alacsony születésszám nem csupán, sőt elsősorban nem gazdasági probléma; ez egy sokkal mélyebb kulturális és egy erkölcsi probléma tünete. Megállja a helyét korunk párhuzamba állítása a hanyatló ókori Római Birodalommal, amelyben olyan kultúra alakult ki, amely nem értékelte a házasságot, a családot és a gyerekeket. Egy olyan kultúra volt az, amelyben rendszeressé vált a házasságtörés valamit a csecsemő- és magzatgyilkosság, amivel Róma saját magát ítélte halálra. Nem kell túlságosan megerőltetni a képzeletünket, hogy Róma akkori problémáinak egyes elemeit felfedezzük saját modern társadalmunkban.
Mivel a mai népesedési válság elsősorban nem gazdasági probléma, ezért egy milliárdos playboy sem oldhatja meg a saját eszközeivel. Ezt csak egy erkölcsi forradalom lenne képes megoldani. Az 1970-es évek szexuális forradalma a hagyományos családi erkölcsöt egy másik morálra cserélte le – arra, amelyhez Musk is igazítja a saját magánéletét.
Cikkajánló: Az egydimenziós ember – Herbert Marcuse és az „Új Baloldal” születése
Szóval, jobban tesszük, ha Elon Muskot a család védelmezője és erkölcsi nagysága helyett annak látjuk, ami: egy köpönyegforgató üzletember, aki a meggyőződését is aszerint váltogatja, hogy mi az érdeke. Misem ékesebb bizonyíték erre, mint hogy csekélyke öt évvel ezelőtt Musk még nagyon más véleményen volt népesedés ügyben. 2017-ben ugyanazon a Twitter-oldalán, amelyen nemrég az alulnépesedés miatt aggódott, még a következőket írta: „A világ népessége olyan ütemben növekszik, hogy az összeomlás fele tart, de úgy tűnik, ez csak keveseket aggaszt vagy érdekel.”
Ha Elon Musk nézetein nem is, de a túlnépesedés, alulnépesedés problémáján megpróbálunk kiigazodni egy cikksorozatban.
Krúdy Tamás
Fotó: Iván Jesus Rojas képe a Pixabay -en.
