Volt egyszer egy kis sasfióka, aki kiesett a fészekből. Ott csipogott keservesen a földön, amikor arra járt egy ember és megsajnálta. Felvette, hazavitte magához és betette a baromfiudvarba a kiscsirkék közé. Telt-múlt az idő, a kis sas cseperedett, növekedett és közben megtanult csirkeként élni: együtt kotkodácsolt és kapirgált a többiekkel. Aztán egy nap arra járt egy veréb:
– Hé, te! – szólította meg a sast – Mit csinálsz itt?
– Amit mindenki: kapirgálok, kotkodálok.
– De te nem tyúk vagy, te sas vagy! Te nem arra születtél, hogy csirkemódra élj itt a porban, hanem arra hogy magasan szárnyalj fenn a fellegekben! Merj nagyot álmodni! Képzeld el, hogy ott repülsz a hegyek-völgyek felett, képzeld csak el és menni fog!
A sas felnézett az égre egy pillanatra elmerengett, majd lehajtotta a fejét, nem, ez neki úgysem fog sikerülni. És ott maradt inkább a csirkék között tovább kapirgálva a baromfiudvar földjét.
Minden ember elemi erővel vágyik arra, hogy valaki úgy szeresse és úgy fogadja el ahogyan van. Ez az egyik legalapvetőbb emberi vágyunk. És minden emberben megvan a képesség is arra, hogy valakit így szeressen. Ám vágy és képesség sokak életében mégsem találkozik, mert ma már nem merünk nagyot álmodni életről, halálról, hűségről és szeretetről. Ehelyett inkább álmodozunk ékszerről, sportkocsiról, utazásról és még sok minden másról.
Szokás ma a házasság intézményének válságáról beszélni. Pedig nem a házasság van válságban, hanem a mai ember. Aki nem mer egész életére tervezni, az valójában nem hisz a saját jövőjében. Nem bízik se magában, se másban, se a világban. Pedig a szívünk mélyén mind tudjuk, hogy létezik az intimitásnak egy olyan magas szintje, amikor két ember egy test és egy lélek lesz, de azt már alig hisszük el, hogy ez nekünk is sikerülhet. Pedig mindannyian sasok vagyunk, akik arra születtek, hogy a magasban szárnyaljanak. Nem a házasság intézménye és pláne nem a „papír” miatt fogja két ember egy életen át jóban-rosszban szeretni egymást. A házasság „pusztán” egy ígéret: mindent megpróbálok elkövetni, hogy így legyen. Aki pedig soha nem mer egy ilyen ígéretet megtenni, az valójában nem hisz magában, nem hisz a jövőjében, nem mer nagyot álmodni.
Már régebb óta ismert és több kutatás által is bizonyított tény, hogy a magyar nők átlag 2-3 gyereket szeretnének, de általában csak egyet szülnek meg. Míg a harmadikak inkább anyagi okok miatt, addig a második gyerekek egyértelműen párkapcsolati bizonytalanság miatt nem születnek meg. És ezen nincs is mit csodálkozni, mert ha valaki nem kap még csak ígéretet sem arra, hogy nem egyedül kell megküzdenie az élet nehézségeivel két vagy több gyerekkel a nyakán, attól nem is lehet elvárni, hogy a semmire szüljön. Ahol pedig nem születnek gyerekek, ott nincs jövő.
Egy férfira élete legnagyobb kalandja nem a munkahelyén vár, de nem is a tenger mélyén, vagy a Mount Everest csúcsán, hanem egy nő oldalán, aki mellett egy éltre elkötelezte magát. Hogy ez utópia, mert a mai férfiak nem ilyenek? Nos, olyan idők jönnek, hogy vagy ilyenek lesznek, vagy nem lesznek…
Neo
Fotó: Enrique Meseguer képe a Pixabay -en.
