Mi az az étel, amiből egy 170 grammos befőttesüvegnyi 130 ezer forintba kerül? Talán meglepő lesz a válasz, de ez bizony a mogyoróvaj. Ez a Magyarországon még kevéssé ismert ételfajta az angolszász világban rendkívül népszerű, az emberek úgy eszik, mint mi a Nutellát. Természetesen nem minden mogyoróvaj 170 grammja kerül ennyibe, mert akkor még a jómódú angol és amerikai polgárok is kétszer meggondolnák, hogy vegyenek-e belőle. Az átlagos mogyoróvaj ennél sokkal olcsóbb, mi most viszont egy speciális mogyoróvajról beszélünk, aminek nem a hozzáadott aranytartalma miatt ilyen magas az ára, hanem a gyártója miatt. A NIST márkájú mogyoróvajat az Amerikai Egyesült Államok Sztenderdek és Technológiák Nemzeti Intézete (National Institute of Standards and Technology) gyártja és nincs benne semmi más csak a legközönségesebb mogyoróvaj. Csakhogy ezt a mogyoróvajat a létező legnagyobb tudományos szigorúsággal elemezték. Minden egyes üveg tartalmát fagyasztották, melegítették, párolták és elfolyósították, hogy minél több számszerűsíthető és mérhető értéket kapjanak. A vásárlók egy üveg megvásárlásakor nem csak a szénhidrátok, fehérjék, cukrok és rostok hajszál pontos arányát tudhatják meg minden egyes grammjában, hanem a több tucat különböző szerves molekula és nyomelem előfordulását is – a réztől a magnéziumon át a dokozán- és a tetradekánsavig – milligrammnyi pontossággal. Ezekben az üvegekben szinte nincs egyetlen egy olyan atom sem, aminek az ottlétéről ne tudnának a kutatók, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a világ legjobban ismert mogyoróvaja.
Kinek van erre szüksége? Hát, nekünk biztosan nem, hiszen nem is nagyon szeretjük a mogyoróvajat. A mogyoróvaj-gyártóknak viszont annál inkább, hogy összehasonlíthassák, az általuk gyártott termék mennyire felel meg a mogyoróvaj-sztenderdnek. Ha igen, akkor mogyoróvajnak hívhatják, ha nem, akkor mondjuk „mogyoróvaj-ízű krémnek”.
Szóval a nagy tisztaság és a sztenderdizált eljárás a magyarázat a NIST-féle mogyoróvaj magas árára, mely intézetnél egyébként számtalan más sztenderd előállításával is foglalkoznak, összesen több mint 1300-zal. Van nekik például házi kosz, bálnazsír és radioaktív emberi tüdőpor sztenderdjük is és ezeknek mind megvan a maga értelme. A házikosz-sztenderd alapján mérik a környezetvédők például a szennyezés mértékét az üzemekben. A bálnazsír-sztenderd hozzásegíti a kutatókat, hogy számszerűsítsék az óceáni szennyeződések mértékét, a porított emberi tüdő pedig a rádióaktivitás mértékének meghatározásában jut szerephez.
Ez hát a sztenderdizálás szépsége és őrülete.
Egyébként William Grimes ételszakértőnek volt alkalma megkóstolni a NIST-féle mogyoróvajat. Azt mondta, hogy egyáltalán nem hozta azt a krémességet, amit a legtöbb fogyasztói márka tud, és állagra is inkább ipari zsírnak nézett ki, mint tényleges élelmiszernek; mindent összevéve rendkívül átlagos élményt nyújtott. Ennél nagyobb dicséretet valószínűleg nem is nagyon kaphattak volna a gyártók.
Neo
(Az írás a The Guradian Made to measure: why we can’t stop quantifying our lives című cikke alapján készült.
Fotó: Peanut butter photo created by Racool_studio – www.freepik.com
Shocked face photo created by wayhomestudio – www.freepik.com
