Kínának az 1974-es Bukaresti ENSZ népesedési konferencia idején – melyről előző cikkünkben számoltunk be részletesebben – még nem volt hivatalos születésszabályozási programja. Csak ezután vezették be a hírhedt „egy gyerek” direktívát, ami megszámlálhatatlan kényszerabortuszt eredményezett, illetve azt, hogy egyes becslések szerint a kínai népességből ma 100 millió nő hiányzik a szelektív terhesség-megszakítások következményeként. Az 1980-ban meghozott majd 1994-ben és 2001-ben átdolgozott, a nyugati világban csak „eugenikus törvényként” emlegetett rendelkezés lényegében az orvos döntésére bízza, hogy kit talál házasságra alkalmasnak és kit nem. Aki nem alkalmas, az csak akkor nősülhet, ha beleegyezik a sterilizációba. 1999-ben Szecsuán tartományban létrehoztak egy spermabankot, amelyben kizárólag egyetemi professzorok spermáját fagyasztják le, és amely a mesterséges családtervezés hivatalosan elismert és támogatott intézménye Csengtuban, a tartomány fővárosában.
1995 és 97 között Peruban 250 ezer szülőképes nőt sterilizáltak Alberto Fujimori kormányfő „családtervezési” céljainak elérése érdekében. Noha az intézkedéssorozatnak Önkéntes műtéti fogamzásgátlás kampány volt a neve, az elvégzett beavatkozások jelentős része minden volt csak éppen nem önkéntes, az alanyai pedig a legszegényebb indián közösségekből kikerülő nők voltak.
1975 és 1977 között Indiában is az erőszakos népességszabályozás útjára léptek. Az Indira Gandhi miniszterelnök és fia, Sanjay Gandhi nevével fémjelzett intézkedések során az akaratuk ellenére sterilizáltak általában a legszegényebb néprétegekből származó férfiakat és nőket. (Csak 1977-ben 8 milliót.) Előfordult, hogy az utcán egyszerűen összefogdosták a szegénynek látszó embereket és szaporodásra képtelenné tették őket. A programot végül az óriási felháborodás miatt befejezték, de más, sok vitát kiváltó családtervezési rendelkezések azóta is érvényben vannak az országban.
Ez csak három példa a második világháborút követően foganatosított fajnemesítő intézkedésekre, pedig a világ több más országában is tetten érhetőek voltak hasonló törekvések, mint például Svédországban, Japánban, Kanadában, Svájcban vagy a közvetlen szomszédunkban, Csehszlovákiában, illetve Csehországban, ahol emberjogi szervezetek jelentése szerint még 1996-ban is végrehajtottak sterilizáló műtéteket cigány nőkön.
Vajon igaza van Nicholas Kristofnak és az IPPF-nek, és tényleg ez lenne a szegénység elleni küzdelem leghatékonyabb eszköze? És nem arról van itt inkább szó, hogy a szegénység elleni küzdelem valójában maguk a szegények ellen viselt háború?
Első rész: Sterilizálni kell minden férfit! A túlnépesedés mítosza – 1. rész
A valódi probléma
Válaszként hadd idézzük az 1998-ban közgazdasági Nobel-díjat kapott indiai Amartya Sen egy mondatát: „A születésszabályozás elsődlegességét hangsúlyozó stratégia azt az üzenetet küldi a világ szegényei számára, hogy »Bárcsak ne lennétek itt!«” A 60-as, 70-es évek nagy riogatásaiból sem az emberiség kipusztulása, sem százmilliók éhhalála nem következett be, amire azt a magyarázatot adják, hogy időközben beindult az előre nem látható „zöld forradalom”, ami megsokszorozta a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelőképességét. Biztosan így van. A legérdekesebb adat mégsem ez, hanem az, hogy a világ népessége az 1900-as 1,8 milliárdról ez év (2022) végére 8 milliárdra, tehát valamivel több, mint négyszeresére nő. Ugyanezen idő alatt viszont a világ GDP-je reálértéken 2 billió dollárról 84 billió dollárra, tehát 42-szeresére (!) nőtt (2020-as adat). Hogyan lehetséges, hogy ekkora gazdagság fölhalmozása mellett mégis világszerte nőtt a szegények aránya? Hol vannak ezek a javak? Hol ez a rengeteg pénz?
Nos, nem a szegény országoknál. Az igazi probléma ugyanis nem a népesség növekedése, hanem a javak egyre igazságtalanabb elosztása. A fejlett világ országai ma hihetetlen jólétben élnek. A FAO felmérése szerint minden egyes német állampolgár 105 kg jó minőségű és ehető élelmiszert dob ki évente. Egy másik felmérés szerint a fejlett világban 222 millió tonna kiváló minőségű élelmiszert dobnak ki évente, csak azért, mert egy nappal lejárt a szavatossága. Az USA-ban nem hogy nem halt éhen a lakosság harmada, hanem mára az amerikai lett a világ legkövérebb nemzete, amelyik fitnesztermekbe jár, diétás könyveket olvas és azon töpreng, miként ehetne kevesebbet. A Föld jelenlegi állapotában bőven jutna elég élelmiszer mindenkinek még akkor is, ha fennmaradt volna az 1950-es és 60-as évek 2 százalékos éves népességgyarapodása. Ám nem maradt fenn, sőt a 70-es években radikális fordulat állt be. Mára a népességnövekedés üteme 40 százalékkal csökkent és a legborúlátóbb előrejelzések szerint is a Föld várható lakossága 9,5 milliárd környékén fog tetőzni úgy 2050 körül, onnantól kezdve csökken. Pánikra tehát semmi ok.
Az amerikai Human Life International szervezet kutatás igazgatója, Brian Clowes szerint „Ne áltassa magát senki, a fejlett országoknak nem az a célja, hogy javítsanak a fejletlen országok lakosságának életkörülményein. Ha az lenne, akkor milliárdok áramlanának be a szegény afrikai és ázsiai országok iskoláiba és oktatási rendszerébe, milliárdokat fektetnének be a helyi üzleti vállalkozásokba és más már bizonyítottan hatékony módszerekbe, hogy a helybéliek helyzetén javítsanak. Hogy mégsem ez történik, hanem továbbra is a születésszabályozási módszereket erőltetik, annak más oka van.” Világszerte radikálisan csökken a népességgyarapodás, Európa – és ezalól, sajnos a javuló tendenciák ellenére Magyarország sem kivétel – pedig egyenes a demográfiai fagyhalál felé tart. Hogyan lehetséges, hogy a ebben a katasztrofális helyzetben még mindig felelős családtervezésről, születésszabályozásról, abortuszhoz való jogról beszélünk? Hogy ennek mi a valódi oka, arra a sorozatunk következő részében adunk választ, ami a titkos dolgok kutatóinak és összeesküvés-elméletek kedvelőinek is nagy megelégedésére lesz majd.
Krúdy Tamás
Fotó: Aamir Mohd Khan képe a Pixabay -en.
