Mit tartogat számunkra a jövő?
Az ember mindig is szerette volna megtudni, hogy mit tartogat számára a jövő. Kutatja, latolgatja, fontolgatja és amikor azt hiszi, rájött valamire, kinyilatkoztat. Nagyon sokan, nagyon sok félét mondtak már a jövővel kapcsolatban, szinte minden lehetséges variáció elhangzik, amiből aztán csak egy valósul meg – a többi értelemszerűen tévedés. Az emberiség padlása tele van be nem vált jóslatokkal.
Hogyan működhet a kapcsolatunk a bizonytalansággal, szorongással teli mindennapokban?
Különbözőképpen reagálunk válsághelyzetben, bagatellizálunk, pánikolunk, higgadtak, konstruktívak maradunk, mégis a kiverekedés, a túlélés, a megküzdés sikere abban rejlik, hogyan viszonyulunk egymáshoz, milyen közel vagyunk érzelmileg, milyen mélységű az intimitás közöttünk. Az intimitás szelíd, biztató szavakkal, az egységélményt, az összezárást erősítő kommunikációval is mélyíthető.
Nem kívánt szerelmek – Hogyan szabadulhatunk meg ezektől?
Ma Magyarországon a házasságok felbomlásának indokaként első helyen az érzelmi elhidegülést szokták említeni, másodikon az alkoholizmust, míg harmadikon a megcsalást, valamelyik fél hűtlenségét. Ez nagyon, sőt túlzottan előkelő hely ahhoz képest, hogy mára már egyre többen tudják, egy megcsalásból igenis fel lehet állni.
Agyvihar a biliben – avagy hogyan öli meg a brainstorming a kreativitást
A gyerekeim szeretnek versenyezni és ha tehetik, elindulnak a legkülönbözőbb iskolai versenyeken. A megmérettetések között vannak egyéniek és csoportosak. A legismertebb iskolai tudományos versenyeken valamiért csapatba verődve lehet indulni. Nemrég kifaggattam az egyik gyerekem, miként is zajlik egy ilyen csapatos verseny.
Ha elvetted azt, akit szerettél, akkor szeresd azt, akit elvettél
Párokkal végzett interjúk, beszélgetések során kiderül, hogy azok, akik a házasságukat visszafordíthatatlan elkötelezettségnek tekintik, több lélektani munkát végeznek, vagyis több lelki energiát invesztálnak kapcsolatuk minden terepén azért, hogy elégedettségük és […]
Az introvertált emberek dicsérete
Félénk, szégyenlős, szerény, visszafogott, befelé forduló, konfliktuskerülő, szelíd, introvertált – ezek a személyiségjegyek manapság nem tartoznak a legnépszerűbbek közé. Ezek a jelzők persze nem szabadon felcserélhetőek, nem szinonimái egymásnak. Mert […]
Egyenlőek, de nem egyformák
Emlékszem, mindig kicsit félve mentem be gyermekeim iskolájába akár hoztam, akár vittem őket. Mert mindig éppen, amikor dolgom végeztével sarkon fordultam volna és megindultam volna a kijárat felé, akkor szólalt […]
Hull a pelyhes…
Aquinói Szent Tamásról a mai napig tartja magát a mendemonda: annyira kövér volt, hogy hatalmas pocakja körül ki kellett vágni az íróasztalt, így be tudott ülni mögé. A hét főbűn […]
Az önmagát üldöző ember
Állítólag ma úgy élünk, hogy mindenki folyamatosan negyedóra késésben van. Talán ezért. Tény, hogy még nem láttam olyan embert, aki ne arról panaszkodott volna, hogy mennyire nincs ideje. Valamiért mindenkinek folyamatosan futnia kell maga után. Nem nagyon vagyunk jelen a saját életünkben.
Benne maradni nem jó, kilépni nincs bátorságunk – a társas magány csapdájában
Ezekben a széthulló, majd hézagosan a felszínen újra összekapaszkodó kapcsolatokban nincs érzelmi biztonság, mert nem azt kapjuk, amit szeretnénk, és nem úgy tisztelnek, ahogyan az jó lenne. Az igényeinkről, vágyainkról nincs bátorságunk, vagy nincs eszköztárunk nyíltan beszélni, nem szabunk határokat, nem mondunk nemet, és így lassan bezárulunk, beáll közöttünk a csend, és az idő telik, közben a kapcsolatot mély nyughatatlanság és hiányérzet szövi át, de nem hagyjuk el egymást. Életünket, közös jövőnket illetően nem hozunk döntéseket, a komfortzóna biztonságos, ám néha halálosan unalmas, a változás, a kapcsolatból való kilépés pedig iszonytatóan rémisztő.
