Ha egy kapcsolatban nincs erő, érzelmi tartalék, melyen át a bajban összekapaszkodhatunk, akkor lehet, hogy egy kialakult krízishelyzet nem közelebb hoz egymáshoz, hanem pont ellenkezőleg: eltávolít, még messzebbre taszít. Ha azonban vannak érzelmi tartalékaink, akkor az életünket körül lengő bizonytalanság és szorongás még erősebbé teszi a ragaszkodás szálait. A krízis, a kihívást jelentő válsághelyzet életre hívhat egy olyan párkapcsolati egységélményt, amit a párok az érzelmi eltávolodás miatt esetleg már egy jó ideje nem tudtak megtapasztalni. A krízissel való megküzdés minden esetben erősen függ attól, hogyan kötődünk egymáshoz. A megküzdés hatékonysága pedig attól, mennyi erő, érzelmi tartalék van a kapcsolatunkban, és hogy mennyire vagyunk képesek letenni, elengedni múltbeli sérüléseinket.
Az „együtt átvészeljük, egy csapat vagyunk, együtt megoldjuk” kijelentések most nem üres frázisok. Ám ahhoz, hogy párkapcsolatunkban sikeresen jussunk túl egy krízisen, arra van szükség, hogy ne vagdalkozva, vádaskodva, hanem a szeretet nyelvén tudjunk egymásnak visszajelzést adni. A kapcsolatunk csak akkor tud fejlődni, ha visszajelzéseket adunk és kapunk, hiszen az őszinteség és érzelmi állapotunk megmutatása biztonságot teremt, közel hoz. Ebben az időszakban nagyon könnyű a negatívumokra, a hibákra, a különbözőségekre koncentrálni. Minél inkább látjuk egymás értékeit, annál hálásabbak vagyunk a közös életünkért, és annál nagyobb valószínűséggel maradunk együtt egy harmonikus kötelékben. Figyeljünk a pozitív tulajdonságaikra, hiszen az az ember, aki annyi pozitív változást, szépet és jót hozott az életünkbe, még mindig ott van mellettünk, csak lehet, hogy most nem látjuk őt a szeretet szemüvegén át.
A figyelemnek, hogy azt adjuk, amitől a másik szeretve, elfogadva, megnyugodva érzi magát, most különös jelentősége van. Az „itt vagyunk egymásnak” érzést kellene erősítenünk, azt, hogy tragédiáink, kibírhatatlannak tűnő, nagy viharaink idején is összekapaszkodunk a bajban, és együtt tartjuk azt a tépett esernyőt. Ez a valódi szövetség lényege.
Súlyos krízisekből, múltban szerzett lelki sebeinkből is fel tudunk állni együtt, ha szeretjük egymást, ha egymás mellett a döntést valóban meghoztuk, és nincs más út számunkra, mint az, amelyen együtt haladunk. Képesek vagyunk felülemelkedni bármin az életben, ha előnyünkre fordítjuk mindazt, ami történt. A legrosszabb, amit a vészterhes időkben tehetünk, ha rálegyintünk, beletörődünk, passzívan belecsontosodunk ebbe az állapotba, pedig egyetlen apró változás már hatással lehetne megannyi másra, egyik változás húzná maga után a többit, csak el kellene kezdeni cselekedni. Ne akarjunk lélektani fölényre szert tenni, ne ez legyen a cél. Ha örömet okozott nekem a társam, akkor erről ő is tudjon. Ha bánatot, dühöt, féltékenységet, frusztrációt okozott, akkor arról is szóljak neki. De nem mindegy, hogyan kommunikáljuk az érzelmeket.
A szeretetkapcsolatok normális rendje, hogy vannak nézeteltéréseink, időnként elakadunk, félreértjük, vagy megbántjuk egymást. Ettől lesz a kapcsolatunk hiteles és élettel teli, mert nem próbálunk sem a való életben, sem a közösségi médiában tökéletesen működő álharmóniát beállítani. Nem leszünk a szőnyeg alá söprés, az elodázás művészei, nem gondoljuk azt, hogy ha nem beszélünk róla, akkor a probléma nem létezik. Nem élünk csendben, tagadásban, és nem vetítünk folyton a külvilág felé szép, színes, ám hiteltelen filmet.
Addig él egy kapcsolat, ameddig megvallatjuk, és megnyitjuk egymást. Ameddig vakon megbízom mindenben, amit a társam felém nyújt, nincs gyanakvás bennem, és nincs félelem. Az „úton vagyunk”, a „tartunk valahová” érzése biztonságot ad. A kapcsolatok esszenciáját ez a fajta „úton levés”, közös fejlődés, és a másik jelképes bevárása adja. Néha úgy érzed, hogy nagyon nehéz, szinte lehetetlen? Mert túl sok gyógyulatlan sebet, feldolgozatlan életeseményt hozott a társad a kapcsolatba; az önszeretet, önbizalom hiányát, kötődési problémákat, kompromisszum-képtelenséget, érzelmi éretlenséget, és még sorolhatnám? Aki szeret, és meghozta a döntést, az bevárja a másikat, és együtt gyógyítják, javítják a sérült kötelék szálait.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotó: Image by Freepik
