Párokkal végzett interjúk, beszélgetések során kiderül, hogy azok, akik a házasságukat visszafordíthatatlan elkötelezettségnek tekintik, több lélektani munkát végeznek, vagyis több lelki energiát invesztálnak kapcsolatuk minden terepén azért, hogy elégedettségük és érdeklődésük fennmaradjon egymás iránt. Azok, akiknek a kötelékekkel kapcsolatos hozzáállásuk lazább, vagyis szívük mélyén visszafordíthatónak definiálják, nagyobb eséllyel süllyednek bele a passzivitásba, amelyet a másik ember, vagy a körülmények folytonos hibáztatásával tűzdelnek meg. A visszafordítható szó ideiglenes állapotot sugall, mintha csak úgy elég volna ellenni benne, kivenni belőle a jót, és az első krízis idején csomagolni, fejvesztve menekülni, vagy másfelé fordulni. Sokszor éppen a „visszafordítható” hozzáállás az oka kapcsolataink működésképtelenségének és meghiúsulásának. Akik úgynevezett visszafordíthatatlan kapcsolatban élnek, azok mélyebb, meghittebb kötődésről és lelki intimitásról számolnak be, elégedettebbek, mint azok, akik egy visszafordítható kötelékben a döntést valójában meg sem hozták egymás mellett.
Nem értünk egyet, de továbbra sem engedjük el egymás kezét, az úton is együtt haladunk, tudjuk, hogy melyik „kikötőbe” tartunk, ki tudjuk kerülni a „kedvezőtlen széljárást”, kihasználjuk a „jó, kedvező szeleket”. Az elköteleződés döntése a mi „kikötőnk”, tudjuk, merre tartunk.
A megcsaló számára a meglévő kapcsolat nem döntés, hanem egy bármikor feladható lehetőség
Manapság szinte mindenhonnan a test és testiség dicsérete, a szabadosság, függetlenség, önmegvalósítás, carpe diem eszméi áradnak. A mai ember a végsőkig ki van éhezve az elfogadásra és a pozitív külső megerősítésre, folytonosan stimuláló visszajelzésekre vár, hogy ő is szerethető, izgalmas, különleges, vagy szexuálisan vonzó. Miért lépünk félre? Belemegyünk, így akarjuk, mert ahogyan a hűség döntés, ugyanúgy a hűtlenség is az. De mindez szócséplés és üres magyarázkodás. Valami fontos hiányzik ilyenkor, valami alapvető, mint a kocsiból a benzin, vagy egy legyengült, beteg testből a vitaminok, amelyek megújítanák a fáradt, leharcolt sejteket. Valami, ami feltöltené színekkel és élettel ezt az energiáit vesztett szerelmet. Amitől új erőre kapna, amitől visszaköltözne a spontaneitás, lenne végre őszinte érintés.
A jó kapcsolat megújul, fejlődik, miközben mindketten fejlődünk, változunk benne. Hogyan maradjak titokzatos és nyílt egyszerre? Hogyan biztosítsam őt a ragaszkodásomról, hogyan adjak tartósan érzelmi komfortérzetet, vibráló izgalmat, valamint elég bizonytalanságot is egyszerre, hogy vonzó, vágyott maradjak, és ő harcoljon értem? A szenvedély is egy olyan rendszer, ami befektetett energia nélkül nem működik. Az egyensúly nem terem magától, nehéz folytonosan megújulni, új oldalunkat mutatni, mégis ez fontos ahhoz, hogy ébren tartsuk a szeretetteljes kötődést és a szenvedélyt. A kifogáskeresés, a „másfelé álmodozás” csak annyit jelez, hogy nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt ennek az egyensúlynak a fennmaradásáért.
Egyrészt igényeljük a kiszámíthatóságot, az érzelmi biztonságot, a nyugalmat, amelyet a tartós kapcsolatokban kaphatunk meg, másrészt vágyunk a szenvedélyre, titokzatosságra, ami nem teljesen az előbbiek sajátja.
Ha egy kapcsolatban minden a rutinról szól, akkor nagyon nehéz vonzónak, vágyottnak maradni a társunk szemében. Teremtsünk hiányérzetet, járjunk időnként saját utunkon, és hozzon megelégedettséget privát kis birodalmunk, hogy újra megtanuljunk vágyakozni egymás iránt. A vágy zabolátlan, kiszámíthatatlan, és nem ismeri a megszokásokat, a komfortot, az ismétléseket, a monotóniát. A vágy legnagyobb ellensége pedig éppen az, amire egy tartós kapcsolatban annyira vágyunk: a stabilitás. A tartós párkapcsolat egyenlő a megbízhatósággal és közelséggel, de a vágy féktelen, nem bírja a kontrollt, szereti az újdonságot, az ismeretlen, járatlan utakat, és bizonyos távolságot preferál. Minél inkább benne vagyunk a kapcsolat komfortzónájában, annál jobban vigyázunk az állandóságra, a bevált mozdulatokra, vagyis arra ügyelünk, hogy benne maradjunk a komfortzónában. Az egyforma keretek azonban idővel elfáradnak, színeket vesztik, unalmassá válnak. Bármennyire nem veszünk tudomást róla, de egy ellaposodott kapcsolatnak fizikai következményei is vannak, jönnek a napi konfliktusok, feszültségek bagatell apróságokon, melyekre azonnal lecsapunk.
Meddig tart egy kapcsolat? Ameddig ketten éltetjük, gyógyítjuk és működtetjük. Ha a szeretet valódi, akkor a vészterhes időkben is hűséges maradsz, akkor is, amikor a hűség talpig nehéz, amikor a legnehezebb szeretni.
A címben szereplő idézet Gyökössy Endre református lelkésztől, pszichológustól, írótól származik.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotó: Image by freepic.diller on Freepik
