Aquinói Szent Tamásról a mai napig tartja magát a mendemonda: annyira kövér volt, hogy hatalmas pocakja körül ki kellett vágni az íróasztalt, így be tudott ülni mögé. A hét főbűn közül a torkosság az egyik, amit a 13. században élt, és mind a mai napig nagyhatású filozófus, teológus, egyháztanító nem tartott a legsúlyosabb bűnök közé tartozónak. Két okból sem, egyrészt mert ez a test bűnei közé tartozik, és nem a lélekéi közé (mint mondjuk az irigység vagy a kevélység), másrészt pedig „az illő mérték megítélésének, és eme bűn mérséklésének a nehézsége” miatt. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy Szent Tamásnak – mint „minden szentnek” – maga felé hajlik a keze, eláruljuk, friss forráselemzések hitelérdemlően bizonyították, hogy az Angyali Doktor egyáltalán nem volt kövér, ezt csak a hálátlan utókor kezdte terjeszteni róla, amely a tekintélyét szerette volna kikezdeni.
Érdemes azonban megfontolni, ahogyan a középkor gondolkodott a torkosságról. Ugyanis nemcsak a mértéktelen evést tartották annak, hanem a sietős evést (falás), a fényűző evést (ínyenckedés), a mohó evést (habzsolás) és a finnyás evést (csak a tökéletes étel a jó) is. Tehát nem feltétlenül a túlsúly a jele annak, hogy valaki a torkosság vétkébe esett. Sőt. Mert az is torkosság, amikor én oda sem figyelve belapátolom az ebédet. És az is, amikor valaki mondvacsinált okokból visszaküldi az ételt egy étteremben. És az is, hogy a nyugati országokban a teljesen jó és fogyasztható élelmiszerek fele-harmada a szemétbe kerül. Tulajdonképpen egész civilizációnk érintett azzal, hogy „felfaljuk a Földet”, azaz többet fogyasztunk, mint amit a jövő nemzedékeknek tartozó felelősségünkből megengedhetnénk magunknak.
És ha már jövő nemzedék. Az is torkosság, amikor a gyerekeim csak tologatják az ételt, még csak megkóstolni sem hajlandóak, mert „nem úgy néz ki” – bár ez nem a hivatalos, pusztán az én véleményem, és a kérdésben még további heves viták várhatóak. De szerintem a túlhajtott fogyókúra is torkosság, csak ellentétes értelemben, az étel ugyanis itt is központi szerepet játszik, és elvonja a figyelmet, valamint a lelkierőt más, esetleg fontosabb dolgokról.
Például arról, hogy jön egy kissé korpulens, de mindenképpen szeretnivaló öregúr, a Mikulás és hoz mindenféle földi jót: cukrot, diót, mogyorót.
Örüljünk neki szívből, hogy eljöjjön jövőre is!
Krúdy Tamás
Fotó: Thomas Ulrich képe a Pixabay -en.
