Az aradi tizenhármak megtestesítettek egy bizonyos férfias valóságot: ezek nem listába foglalható tulajdonságok, ám az emlékezés okán mégis megkísérlem összefoglalni.
Az aradi vértanúk – legenda szerinti – utolsó szavaiból tükröződik férfias tartásuk, bátorságuk, önfeláldozásuk és értelemszerűen katonavezetői szellemiségük. Csupán elképzelni tudjuk férfias kisugárzásukat, mikor úgy léptek a hóhér elé, mint Damjanich János:
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt”.
Nagysándor József szavaiból a korán megszakadt, ám bátor és férfias munka által kitöltött élet bizonyossága sugárzik:
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett”.
Míg manapság a „szolgálat” szó, fogalom nem népszerű – hiszen nem „divatos” szolgálni, ha csak éppen nem magunkat szolgáljuk –, addig a szolgálat természetes volt Aulich Lajosnak.
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot”.
A szolgálat teszi ugyanis az értékek kimunkálását valamilyen nagyobb cél, fensőbb jó eléréséért érdemessé.
Érdekes ma látni, hogy a két századdal ezelőtti, bizonyos tekintetben egészségesebb, természetesebb világot milyen eltorzultnak látták az „aradiak”.
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár”
– így tartják Schweidel József utolsó szavait.
A mi felelősségünk is, fiatal, magyar férfiaké, hogy az aradi mártírok által képviselt férfiértékeket megtestesítsük, fenntartsuk, átadjuk. Ők egy igaz ügyért harcoltak, ők a hőseink – ápoljuk az emléküket, gondozzuk az örökségüket, és akkor Kiss Ernő végső kérdésére – akit még az utolsó perceiben is a jövő nemzedékek, a fiatalság értékei foglalkoztatták – tudni fogjuk a választ:
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e?”
Hiszem, hogy igen!
V. L. B.
Fotók: StockSnap via Pixabay.com via Wikipédia
