Az amerikai CDC (Járványirányítási Központ) 2015-re vonatkozó jelentése szerint minden nap 91 amerikai hal meg opioid-túladagolásban. Még ijesztőbbek a 2000 és 2015 közötti adatok: félmillió emberi életet követelt a gyógyszer-túladagolás az Amerikai Egyesült Államokban.
Ed Markey massachusettsi politikus egy gyógyszer-túladagolásról szóló konferencián nemrég a fentanil (fájdalomcsillapító) veszélyességére hívta fel a figyelmet, ugyanis ennek a gyógyszernek a hatása ötvenszer erősebb, mint a heroiné. Tom Price amerikai egészségügyi miniszter a téma kapcsán azt mondta, Vietnámban sok embert veszítettek el a háborúban, most a gyógyszertúladagolások miatt halnak meg körülbelül ugyanannyian, ráadásul évente.
Mi az oka ennek a „járványszerű” túladagolási hullámnak Amerikában, és mit lehet ez ellen tenni? Még fontosabb számunkra, férfiaknak ez a kérdés, ugyanis 2015-ben az opioid-származékokkal való túladagolások áldozatai többnyire férfiak voltak.
A hatalmas gyógyszerabúzus mögött nemcsak a nagy kereslet, a biznisz, az üzleti érdekek állnak, hanem az emberek elkeseredettsége, a depresszió, amely leginkább „a kisvárosokban küszködő férfiakat sújtja” – írja a The New Yorker riportere, Margaret Talbot. Judith Feinberg gyógyszerfüggőség-kutató szerint azok a betegek, akik el akarják nyomni a rossz érzelmeket, mint a reményvesztettség, vagy az unalom, a haszontalanság, illetve a meg nem felelés érzése, gyakran választják idővel az opioidokat, mivel ezek a legerősebb szerek, amelyekkel el tudják érni a kívánt állapotot. Szabadulnának a negatív érzelmektől, ezért a gyógyszerekhez menekülnek, majd – ahogy Michael Chalmers újságíró fogalmazott – ezekkel az „orvosságokkal” akarják betölteni az életükben keletkezett űrt. Ezek az emberek nem érzik, hogy lenne bármi céljuk – tette hozzá.
A kékgalléros, azaz munkásosztálybeli állásokat betöltő férfiak számára „a nehéz fizikai munka akkor is megelégedést hozott, ha nem kerestek olyan sokat” – idézte Shannon Monnat szociológust Drake Baer a cikkében.
Erről A kékgalléros munkák csökkenésével a házasodási kedv is alábbhagy? című írásunkban olvashatsz többet!
Ezekben a közösségekben a munka fontos szerepet töltött be az identitásuk szempontjából. De most, hogy a kékgalléros állások megszűnnek, illetve több pénzt lehet keresni irodai munkák során, az amerikai kistelepüléseken élőknek az identitása megingott (nem csak a szakmai). Elkeseredettség, reményvesztettség, a haszontalanság, a meg nem felelés érzése… Ismerős? Korábban már szó volt mindezekről. Ezek után talán nem meglepő, hogy a helybeli munkanélküli férfiak fele (!) rendszeresen elkezdett szedni valamilyen fajta gyógyszert (pl. antidepresszánsokat).
Az amerikai férfiakat felfaló depressziós – és gyógyszerfüggési – hullám kapcsolatban áll a hagyományos férfiszerepek eltűnésével, meggyengülésével. Ami korábban – viszonylag – jól működött, azt a modern pénzimádat és a nehézipar leépítése felszámolta. Ehhez társul Amerikában a céltalanság, a szerepvesztés és az elérhető, rengeteg antidepresszáns. Kérdés, hogy a témában érintett amerikai férfiak találnak-e majd valamilyen pozitív célt és irányt a megváltozott 21. században, ami segít újra értékesnek érezniük magukat, és ami lecserélheti a gyógyszerek által kínált „megoldásokat”.
V. L. B.
Fotók: StockSnap via Pixabay.com
