A zéró végösszegű játszmáknak azért ez a neve, mert amennyit valaki nyer, ugyanannyit veszít valaki más – az eredmény tehát nulla, a nyereséget csak egymás kárára könyvelik el. Ilyen játék például a Monopoly, a Rizikó, de akár a sakk is, mert ami nekem előny – gyalog, tiszt vagy pozíció –, az a másik játékosnak hátrány. A zéró végösszegű játszmák a negatív érzelmeknek kedveznek, mert csak egyetlen nyertes van, aki igazán jól érezheti magát, a többiek különböző mértékben ugyan, de csalódottak. Azonban nem csak zéró végösszegű játszmák léteznek.
A közgazdaságtanban Nobel-díjjal is jutalmazott játékelmélet eredetileg a világhírű magyar matematikus, Neumann János fejéből pattant ki. Ebben Neumann a zéró végösszegű játszmák mellett ír a pozitív végösszegű játszmákról is. A zéró végösszegű játszmákhoz képest ezek a win-win, magyarul nyertes-nyertes helyzetek a pozitív érzelmek kibontakozásának teremtik meg a feltételeit. A jószívűség például nem velünk született adottság, az embernek sokszor saját legelemibb érdekeit legyőzve kell gyakorolnia, amihez komoly akaraterőre van szüksége. Egy kisgyerektől sokszor példátlan önfegyelmet és önuralmat követel az, hogy megossza a csokoládéját mással. Ám ha mégis sikerül, a jutalom sokkal nagyobb, mint a szelet csoki, amiről lemondott, ő ugyanis attól kezdve jószívűnek érezheti magát, ami sokkal nagyobbat emel a boldogságszintjén, mint a szelet csoki. A jószívűségnek még magasabb rendű formája az, ha az ember kizárólag a másik javát szem előtt tartva, nem a saját jóérzéséért, hanem arról teljesen megfeledkezve, a cselekedetbe teljesen bevonódva tesz meg valamit. A jószívűségnek, a szeretetnek, a nagylelkűségnek, az igazságosságnak és a többi erénynek ugyanis olyan a természete, hogy minél többet tud adni belőle másoknak az ember, úgy lesz egyre több abból neki is. Paradoxon ez a javából.
Az egyes ember, sőt az egész emberiség jövőbeni boldogsága az ilyen pozitív végösszegű játszmák számának növekedésén múlik, és csak tőlünk, az akaratunktól függ, hogy ez így lesz-e.
Korábbi részek:
Legnagyobb paradoxonjaink 1. – Boldogság
Aki alázatosnak mondja magát, az biztosan nem az – Nagy paradoxonjaink 2.: Az alázat
KT
Fotó: nemp.otago.ac.nz
