„Ha az ember megszűnik hinni Istenben, akkor nem semmiben fog hinni, hanem bármiben” – G. K. Chesterton

Manapság nagyon sokan mondják, hogy teljesen mindegy miben, csak higgyen valamiben az ember. Antropológiai kutatások igazolták, hogy a világon minden kultúrában kialakult a vallásnak valamilyen formája, lenni kell hát az emberben univerzálisan valamiféle „hit modulnak”, ami a szentre, a természetfelettire irányul. A hit és annak a kifejeződése, a vallás a történelem során ugyanolyan fejlődésen ment keresztül, mint a technika, a fizika, a matematika vagy az orvostudomány. A teológia az Istenről való tudás tudománya. Az emberiség hajnalától a mai napig nagyon sokat haladtunk előre az Isten felé vezető úton. Ez azonban olyan, mint amikor egy végtelenbe tartó egyenesen húzunk egy vonalat: hiába egyre nagyobb a berajzolt szakasz, a végcél továbbra is ugyanolyan messze van. A Teremtőről való tudásunk a teológiának (is) köszönhetően sokat gyarapodott. Hogy miként is? Vegyük például Zeuszt, az ókori görögök főistenét, aki háborúskodott, civakodott, féltékenykedett, bosszút állt, letaszította a trónról, és börtönbe zárta apját, csalta a feleségét, földi nőkkel hált – vagyis távolról sem volt tökéletesnek mondható. Ezzel szemben a zsidó/keresztény felfogásban az Isten már tökéletes. Zeusznak Kronosz és Rheia az előzménye, a zsidó/keresztény Istennek nincs előzménye, Ő önmaga oka. Míg Zeusz az olimposzi istenek és a világ ura (de nem teremtője), addig minden, ami a világon létezik a zsidó/keresztény Isten szeretetéből fakad. Tehát maga Zeusz is (ha létezett) létét az Isten jóindulatának köszönhette (volna). Ha valaki a tökéletesnél bármennyivel is alacsonyabb rendű dologba veti a bizalmát, az már csak egy következményben hisz, amit megelőz még a mindenekfelett álló legelső ok.

Aki tehát azt mondja, hogy teljesen mindegy miben hisz az ember, az nemcsak azt a hatalmas szellemi teljesítményt nem veszi figyelembe, amit a teológia mutat fel, hanem kiszolgáltatja magát a babonaságnak, azaz, amikor az ember a hitét nem semmibe veti, hanem bármibe. Egy ateista/materialista hite (ez sem lehet sose teljes bizonyosság) valójában sokkal erősebb, mint azé, aki szerint mindegy miben hisz az ember.

Neo

Fotó: Imtiyaz Quraishi képe a Pixabay -en. 

Osszd meg a cikket!
Kapcsolódó cikkek
FFK A férfi útja
admin

Élet Alain Delonon túl – 7 jó tanács az ismerkedéshez fiatalon

Szinte minden héten vetíti valamelyik tévécsatorna a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című vígjátékot, melynek címén rendre megakad az ember szeme, ám kevesen vagyunk rá igazán kíváncsiak, mert őszintén: ki akarja tudni a kérdésre a választ? Sokkal érdekesebb volna például arról filmet forgatni, hogyan szerezzünk meg, azaz – mivel nem birtokolni szeretnénk! – miként nyűgözzünk le mondjuk 7 őszinte lépésben (nem is kell 10) egy hölgyet. Akár a kiszemelt lányt a gimnáziumban, főiskolán, egyetemen, mert a diákélet a nagy találkozások, ismerkedések időszaka.

Tovább
FFK Kultúrát Apától
admin

Félúton a világhír felé – Molnár Farkas félbeszakadt életműve

75 éve hunyt el a neves avantgárd építész, Molnár Farkas, aki azért nem lett világhírű, mert külföldi mesterei és kollégái unszolás ellenére nem költözött Amerikába, hanem itthon maradt és felívelő pályafutásának 1945 januárjában egy bombatalálat vetett véget. Hivatásának tekintette az építészetet, aminek igazi mestere volt.

Tovább