Évről évre felborzolja a kedélyeket a hír, hogy egyre kevesebb ember kezében egyre nagyobb vagyon összpontosul. Az Oxfam jótékonysági szervezet által készített legutolsó becslés szerint 8 embernek van akkora vagyona, mint amekkorával a világ szegényebbik fele, azaz 3,9 milliárd ember rendelkezik. (Egy másik összevetés szerint a világ 2153 milliárdosának a kezében nagyobb vagyon összpontosul, mint a Föld népessége 60%-ának a kezében.) Elsőre szörnyen igazságtalannak tűnik, hogy keveseknek van nagyon sok, sokaknak pedig nagyon kevés. Érdemes azonban egy kis lelkiismeret-vizsgálatot tartani, hogy nem pusztán irigységről van-e szó. Nem tartoznék-e én is boldogan a leggazdagabbak közé? Az ember hajlamos önmagát megtenni mércének, és erkölcstelennek tartani mindenkit, akinek nála több pénze van. A gazdagokat és sikereseket nehezebb őszintén szeretni, mint a szegényeket. (Az irigység mellett talán azért is, mert a gazdagoknak és sikereseknek nincs szükségük az együttérzésünkre, amit nehezen bocsájtunk meg nekik.) Őszinte meggyőződésem, hogy gazdag emberekre szükség van, feltéve, ha a vagyonukat jóra fordítják, ahogy ezt nagyon sokan meg is teszik. Nem érzem fair playnek ugyanakkor azt, amikor a Föld túlnépesedéséről beszélnek. Mert ezt sosem az a 3,9 milliárd hangoztatja, akinek alig van valamije, hanem sokkal inkább az a 8 és környezetük, akiknek sokkal több van, mint amire szükségük lenne. Mintha a Földnek nem mindenki otthonának, hanem kevesek játszóterének kellene lenni.
Ám a gazdagok élete sem fenékig tejfel, igenis rászorulnak az együttérzésünkre, mert a pénz – minden ellenkező híreszteléssel szemben – nem boldogít. Suniya Luthar, az Arizonai Egyetem pszichológia professzora, a kérdés szakértője, kutatásai alapján úgy találta, hogy a gazdag szülők csemetéi érzelmileg sebezhetőbbek, hajlamosabbak a depresszióra, szorongásra, az önmaguk ellen fordulásra (öncsonkítás, öngyilkosság), aminek fokozottan lehet következménye alkoholizmus, drogfüggőség és antiszociális magatartás. A tünetegyüttesnek már nevet is adtak: affluenza. Az affluent (gazdag) és az influenza összevonásából. Ezt az olyan környezetből érkező fiatalokra használják, akiknek nem kellett megküzdeniük semmiért, mindig minden az ölükbe hullott, ami a mindenhatóság illúzióját kelti bennük, hogy a tetteiknek nincsenek következményei, mert fölötte állnak törvénynek, lelkiismeret-furdalásnak, jónak és rossznak. És hogy ez valós probléma, azt az USA-ban az Affluenza Anonymus szervezetek egyre növekvő száma is bizonyítja. A Newport Academyt például Jamison Monroe alapította, egy olyan gazdag ifjú, aki maga is ebben a látszólag idillikus, határok és következmények nélküli világban élt, ám alkoholista és drogfüggő lett, végül öngyilkosságot kísérelt meg. Mindene megvolt, valami mégis nagyon hiányzott. Gyorsan fejlődő intézményhálózatában a gazdag gyerekek speciális problémáival foglalkoznak. És hogy honnan lehet tudni, ki elég gazdag? Nos, aki meg tudja fizetni a havi 40 000 dolláros díjat, az biztosan. Kérdésre, hogy mi okozta a bajt, Monroe azt felelte, túl fiatalon túl sok pénz volt a zsebében, amiért semmit nem kellett tennie.
Igazán örülök, hogy ezt mondta, mert talán így a gyerekeim is meg fogják érteni, hogy kizárólag az ő érdeküket tartottam szem előtt, amikor úgy döntöttem, nem lépek a vagyonosodás útjára.
Krúdy Tamás
Fotó: Hamed Mehrnik képe a Pixabay -en.
