A mai ember végsőkig ki van éhezve a pozitív külső megerősítés impulzusokra, folyamatos, jótékonyan stimuláló külső visszajelzésekre vár, hogy ő is szerethető, izgalmas, különleges, vagy szexuálisan vonzó. Gyakran nem is a szex a legfontosabb motiváció egy külső kapcsolat megjelenésekor, és nem is az, hogy a társunkat már nem szeretjük. Hanem állandósult rossz közérzetünkben a szerető menekülő útvonal, a saját valóságunkból való kivonódás, ami azonnali enyhülést ad a felhalmozódott feszültségeinkre, a szorongásainkra, frusztrációinkra, a meg nem értettségünkre, az érintés utáni kínzó vágyunkra. A szerető számára minden új és izgalmas, lelkesen tükröz vissza, sokkal lelkesebben és energikusabban, mint a társunk, aki az összes arcunkat ismeri már. Mindez a figyelem szükségletéről, önmagam új oldalainak megismeréséről szól, hogy olyan dolgokat tapasztaljak meg, amit már rég elveszettnek hittem önmagamban, amivel még soha nem is találkoztam, és amit már régóta nem tudok, vagy soha nem is tudtam a társam felé kommunikálni.
Hogyan működnek ma a tartós kapcsolatok? Egyrészt igényeljük a kiszámíthatóságot, az érzelmi biztonságot, a nyugalmat, másrészt vágyunk a szenvedélyre, izgalomra, titokzatosságra. A tartós párkapcsolat egyenlő a megbízhatósággal és közelséggel, de a vágy féktelen, nem bírja a kontrollt, szereti az újdonságot, az ismeretlen, járatlan utakat, és bizonyos távolságot preferál. Minél inkább benne vagyunk a kapcsolat komfortzónájában, annál jobban vigyázunk az állandóságra, a bevált mozdulatokra, vagyis arra ügyelünk, hogy benne maradjunk a komfortzónában. Az egyforma keretek azonban idővel elfáradnak, színeket vesztik, unalmassá válnak. Ha egy kapcsolatban minden a rutinról szól, akkor nagyon nehéz vonzónak, vágyottnak maradni a társunk szemében. Nehéz folytonosan megújulni, új oldalunkat megmutatni, mégis fontos ahhoz, hogy ébren tartsuk a szenvedélyt, a szeretetteljes kötődést.
A külső lehetőségek tárháza végtelen, és sokan próbálkoznak gyorsjavítási kísérletekkel, úgy gondolják, a tűz szításához, az újító energiák beengedéséhez a „legális” félrelépés, a nyitott kapcsolat a célravezető megoldás. Segítő írásaim célja nem a moralizálás, vagy az, hogy pálcát törjek bárki felett. A cél mindig az, hogy a párkapcsolatok szövetségét erősítsem, és a párok a segítségemmel a számukra legjobb megoldást találják meg problémáik megoldására. Mégis azt gondolom, egy nyitott kapcsolat ideig-óráig működhet csupán.
Hosszú távon mindenképpen sérül az eredeti, meglévő kötelék, hiszen a nyitás idővel akár egy állandó külső kapcsolatot is jelenthet, amiben akár érzelmi töltet is jelen lehet. A természetes emberi érzések, a féltékenység, a normális mértékű birtoklási vágy majd felülírja a nyitottság iránti igényt, ami konfliktusokhoz vezet, és a vége az, hogy összeomlik az egész. Tény, hogy a nyitott kapcsolat elvonja a figyelmet a valós problémáinkról, és „legálisabb”, mint szeretőt tartani. Valami olyasmi, mint házon kívül étkezni, és finom ételekkel jóllakni, de a bevásárlást egyre csak halogatni, pedig otthon kong a hűtő az ürességtől. Az intimitás azt is jelenti, hogy figyelünk egymásra, és akik problémákkal küzdenek, elsőként a teljes, odaadó, megtartó figyelmet hiányolják. A nyitott kapcsolat egy meglévő, széttört kötelékben pontosan azt jelenti, hogy a társam helyett másokra fordítok időt és figyelmet.
Ha a szeretet és az elköteleződés valódi, akkor a nyitott kapcsolat egy nem létező fogalom, mert egyetlen egészséges lelkületű férfi, vagy nő sem viseli el, ha a felesége, férje mással szeretkezik. A kapcsolatunkat fokozatosan átlengi majd a bizonytalanság, a „nem vagyok neki elég” érzése. Ha a társam másra figyel, másnak ajándékoz minőségi időt, és mással szeretkezik, akkor az már nem nevezhető semmilyen kapcsolatnak, inkább kirakatéletnek, melyben lakótársként egy élettérben, egy fedél alatt, egymástól eltávolodva létezünk. Belül kell folyamatosan és rendszeresen tisztázó beszélgetésekkel rendet rakni, csak így történhet meg kapcsolatunkban az érzelmi nagytakarítás. Érezni fogjuk a megnyugvást, a feloldást, a megkönnyebbülést. Később a szenvedély újbóli fellángolását is meg fogjuk tapasztalni, hiszen a tisztázó beszélgetések hatására egymás iránti érzéseink is felfrissülnek, felforrósodnak, új energiákkal telítődnek. Lehet egyetlen emberhez hűséges maradni egy életen át, de azt ne reméljük, hanem döntsük el.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotó: Image by Freepik
