A mai liberális demokráciákban a mindenkori alkotmány az, ami, a törvények szellemét és az ország erkölcsiségét hordozza. Ez a legtöbb helyen amerikai mintára épült ki, ahol az „alapító atyák” által létrehozott alkotmány szent és sérthetetlen. Sok amerikainak még ma is könnybe lábad a szeme, amikor az alaptörvényükre kerül a szó, és büszkén mondják, hogy 1787-es elfogadása óta semmit nem változtattak a szövegén, legfeljebb csak kiegészítették. Amerikában ez jelenti a szövetségi állam morális alapját, Európától azonban általában idegen az alaptörvény iránti ilyen vallásos tisztelet.
Az alkotmány azonban nem oldja meg – legfeljebb csak egy másik dimenzióba tolja – azt a problémát, hogy ez is egy emberek által létrehozott törvénycsomag, amit a többség fogad el, ami ettől még lehet felháborítóan igazságtalan és embertelen. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy egy társadalomban a többség erkölcsi tudata téves, és csak egy szűk kisebbség lát tisztán, amint erre több szomorú példát is találhatunk akár a saját közelmúltunk történelmében. Nem véletlen, hogy az amerikai „alapító atyák” szinte földöntúli tiszteletnek örvendenek, mert ez kell ahhoz, hogy az általuk létrehozott alaptörvény vallásos magasságokba emelkedhessen, és ne kezdjék ki lépten-nyomon.
Egy egyszerű többségi szavazattal elfogadott alkotmány azonban – úgy tűnik – nem elégséges ahhoz, hogy egy nemzet, ország vagy kontinens erkölcsi viszonyait megalapozza, kell mögötte lennie valami másnak is. És a legtöbb esetben van is, mégpedig az, amit úgy hívhatunk, hogy természetes erkölcsi törvény, latinul lex moralis naturalis. Ez nem keresztény találmány, mielőtt bárki félreértené, nincs szükség hozzá isteni kinyilatkoztatásra. A természet törvényszerűségeiből levezetett és emberi értelem által belátható erkölcsi törvényekről van szó, amelynek első szabatos definícióját Cicerónak a De Re Publica című értekezésében találjuk: „Mindenki által ismert, változhatatlan és örök; mindenkit a kötelessége teljesítésére és a rossztól való tartózkodásra sarkall, és bár a becsületes ember minden tettét ez határozza meg, a becstelen számára nem bír vonzerővel. Ezt a törvényt, nem lehet végzetes következmények nélkül áthágni vagy átírni, és semmilyen parlamentáris vagy népszavazás nem mentesíthet a hatályossága alól. Ez a törvény ugyanaz Rómában és ugyanaz Athénban és ugyanaz marad eljövendő korokban, és minden emberre érvényes lesz bármely korban vagy földrajzi helyen”, írta Cicero.
Ahol a természetes erkölcsi törvényt figyelembe veszik, ott minden embernek elidegeníthetetlen joga van például az élethez, a szabadsághoz vagy a tulajdonhoz. Teljesen jogfosztott emberek csak ott lehetnek, ahol figyelmen kívül hagyják ezt. A rabszolgaság például összeegyeztethetetlen a természetes erkölcsi törvénnyel, mert az az értelem számára is könnyen belátható, hogy egy személy nem birtokolhat egy másikat.
A természetes erkölcsi törvény, amint azt a neve is sugallja, emberi természetünk része, a „szívünkbe van írva”. Természetesen el lehet tőle térni, hiszen az embernek szabad akarata van, és sorozatos (megátalkodott) rossz döntésekkel a lelkiismeretét is hatékonyan le tudja építeni. Ugyanakkor, ha odafigyel a lelkiismerete szavára, és folyamatosan karbantartja azt, akkor magától képes lesz felismerni, mi helyes és mi helytelen, és a jó döntés meghozatalára is képessé válik. Hiszen az igazság a szívünkbe van írva.
Krúdy Tamás
Fotó: Image by Rawf8.com on Freepik
