A gyerek érkezése lehet életkrízis. Semmiképpen nem akar elvenni tőlünk bármit is, sokkal inkább szerepgazdagodást ad, családdá válunk. A legnehezebb talán, hogy időben visszatérjünk a férfi-nő kapcsolatba, hogy újra lássuk egymásban a Nőt és a Férfit, a szerető társat. A babavárás és a szülés utáni mindennapokban a fokozott társas támaszigény lép első helyre, jobban vágyja az érzelmi és fizikai komfortot mint valaha, szeretné, hogy a férfi ott legyen, jelen legyen, hogy szavakkal, gyengédséggel, figyelemmel, tettekkel erősítse biztonságérzetét. Hogy biztos lehessen abban, most lelassulhat, nem kell erősnek lenni, irányítani, mert ott a férfi, aki megtartja, nekidőlhet. Fokozott igénye van a támaszra, több jelenlétet, figyelmet, és több empátiát is vár el a mellette álló férfitól. Ösztönösen fizikai, érzelmi biztonságra törekszik, és a férfi emiatt érezheti azt, hogy korlátozva, kontrollálva van, „kritizálják”, „piszkálják”, hirtelen felerősödnek a vele szemben támasztott elvárások. Természetes, hogy mindketten megrémülnek a konfliktusok hosszú távú fennmaradása miatt, mégis nagyon fontos, hogy merjék felvállalni szorongásaikat. A viták feloldása csak őszinte beszélgetésekkel, egymás szempontjainak megértésével érhető el.
A férfi az apaságot a baba megérkezésével tanulja, és nincs más dolga, mint „engedni” a feleségét anyának lenni, és hagyni, hogy helyette más lépjen az első helyre a nő szívében. Mindeközben nem szűnik meg vágyni az intimitást, érintést, szexualitást. Ez nehéz, különösen akkor, ha a férfi érzelmi éretlenségéből fakadóan még mindig arra vágyik, hogy szerelmének ő legyen az első és egyetlen. A férfi ezen ponton válik végleg felnőtté, tovább engedve önmagát az apaszerepbe. El kell fogadnia, hogy élete mérföldkőhöz érkezett, fel kell vállalnia élete soron következő fontos ciklusát: a felelősségteljes gondoskodást a családról. Mindez fizikai és érzelmi terhet is jelent. Ha ezt nem tudatosítja és nem érti meg, illetve nem kap később érzelmi támogatást, megbecsülést a mellette élő nőtől, hogy az társként és szeretőként is mellette áll, akkor a kapcsolaton rés támad. Kifelé fordulhat a kapcsolatból, menekülést remélve munkamániában, függőségekben, vagy a figyelem, az elismerés, a szenvedély, a szex morzsáit keresve más nők karjaiban. Egy nő egyedül nem tud férfit nevelni, és később a házasságban sem az a dolga, hogy érzelmileg éretlen gyermekember társából gondoskodó, családjáért felelősséget vállaló, teremtő férfit kovácsoljon. A túlságosan anyáskodó nő leszoktathatja a férfit az erőfeszítések megtételéről.
Ha egy férfi nem foglal állást, nincs saját véleménye, éppen ezért mindig mindenben a nő hozza meg a döntéseket, az ő vállát nyomja a felelősség súlya, az fárasztóvá válik, egy ilyen kapcsolatban jogosan érzi a nő, hogy egyedül van, nincs mellette férfi. Mintha lenne még egy gyereke, a férfi pedig tényleg nagyra nőtt gyerekként kezd létezni, és ezzel a viselkedéssel a szexuális életben is megjelennek a problémák, hiszen nem két egyenrangú, autonóm személyiség él együtt párkapcsolati kötelékben. A nő egy ilyen dinamikájú kapcsolatban valóban szülőként nyilvánul meg, aki egyre inkább megerősödik, miközben rendkívül kényelmetlenül érzi magát: hiányzik mellőle a férfienergia.
Mindkét félnek szüksége van arra, hogy új, szülői szerepe mellett nőnek és férfinak érezhesse magát, és ebben folyamatosan megerősítést kapjon a másiktól. Nehéz időszak ez, és kevés időt szentelünk ilyenkor a párkapcsolatunk ápolására, az intimitás fenntartására. Azzal, ahogy egymással bánunk, megtanítjuk gyermekeinknek, hogyan működnek a párkapcsolatok. Egy jól és szépen működtetett párkapcsolati mintával a legtöbbet tehetjük gyermekeink lelki egészségéért.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
További írások – férfiaktól: A férfi útja, Társadalmi témák;
írások a Férfiak Klubja Női Támogatói Köréből: női írások nemcsak nőknek;
interjúk ismert férfiakkal: Körkérdés.
Fotó: Image by bearfotos on Freepik
