Talán negyedszázada is megvan, hogy találkoztam Wilfired De Smettel, ezzel a flamand parasztcsaládból származó férfival, aki az őseivel ellentétben már nem földműveléssel foglalkozott, hanem isten háta mögötti falucskájában, Wakkenban – amit nem nagyon szeretett elhagyni – volt egy kis faipari cége. De Smet úr otthon Nietzschét olvasott, mesteri szinten sakkozott, sosem járt orvoshoz (fogorvoshoz sem), ellenben nagyon szerette a finom konyakot és a szivarokat. És hogy én honnan ismertem? Nos, Wilfired egyszer régen találkozott egy 56-os magyarral, akivel addig-addig beszélgetett a kis népek sorsáról, Magyarország történelméről, szokásairól, nyelvéről, hogy elhatározta, megtanul magyarul. Szerzett is egy antwerpeni antikváriustól egy ősrégi nyelvkönyvet, és egy hiányos Jókai-összest. Wilfried De Smet egymagában ott, Wakkenban megtanult magyarul. Amikor találkoztam vele, csodálatosan beszélt Jókai nyelvén, a 19. század második felének szóhasználatával, mint Baradlay Ödön. Hihetetlen élmény volt ez ott a Németalföld közepén. Megkérdeztem, nehéz volt-e megtanulni magyarul, amire azt válaszolta, hogy nagyon.
Természetesen történelmietlen kérdés, hogy mi lett volna belőle, ha a magyar az anyanyelve. Teller Ede, a világhírű magyar atomfizikus azt mondta, ha nem a magyar lett volna az anyanyelve, egy kiváló fizikatanár lett volna belőle. Róla terjed az a városi legenda is, hogy egyszer Szlovákiába hívták előadni, és a repülőút alatt „átnézte a nyelvet”, majd vendéglátójával már az anyanyelvükön beszélgetett tűrhető színvonalon. Teller tudóstársai közé tartozott az olasz Enrico Fermi, aki szerint ufók nagyon is léteznek, csak magyaroknak hívják őket. Egyébként Fermi nem volt egy tehetségtelen ember, róla nevezték el a Fermi-Dirac-statisztikát, a Fermi-energiát, a Fermi-felületet, a Fermi-folyadékot, a Fermi-gázt, a Fermi-gömböt, a Fermi-hőmérsékletet, a Fermi-szintet. Nevét viseli az elemi részecskék egyik családja (fermionok), egy mesterségesen előállított kémiai elem, a százas rendszámú Fermium, egy távolságegység (fermi). Szóval, nem volt egy semmi ember, de mi lehetett volna belőle még, ha a magyar az anyanyelve?
November 13. a Magyar Nyelv Napja, olyan kincs ez, ami ránk van bízva, hogy gondozzuk, ápoljuk, életben tartsuk, mert helyettünk nem fogja ezt megtenni senki.
Krúdy Tamás
Fotó: Pete Linforth képe a Pixabay -en.
