Minden férfiközösségnek van egy kimondott vagy kimondatlan szabályrendszere, egy kód, amely szerint él és a dolgait intézi. Ezt a kódot pedig be kell tartani, ha a közösség része akar maradni az ember, és minél összetartóbb a közösség, annál inkább van ereje betartatni a tagjaival a szabályokat. És ez nem csak a szorosan zárt közösségekre vonatkozik, hanem olyan egymástól távol élő, idegen emberekre, akik nem is ismerik egymást, mégis összekapcsolja őket valami: a kód. Ilyen kód volt a középkori Európában a lovagi eszmény, vagy az újkorban az Újvilágban a Vadnyugat kódja.
Először a híres amerikai író, Zane Grey írt erről 1934-ben A Nyugat kódja című regényében, valójában azonban a Vadnyugatnak soha nem létezett „írott” kódja. Az amerikai nyugaton élő szívós úttörőket azonban ugyanúgy kötötték ezek az íratlan szabályok, amelyeknek középpontjában a vendégszeretet, a fair play, a hűség és a föld iránti tisztelet állt.
Az amerikai Nyugat ismert történésze, Ramon Frederick Adams ezt így foglalta össze a The Cowman and His Code of Ethics című könyvében:
„Abban az időben, amikor a cowboy a csordáival új területeket hódított meg, nem volt törvény a azon a földön. Az írott törvények hiánya szükségessé tette, hogy saját maga alakítson ki néhányat, és így alakult ki az a viselkedési szabályrendszer, amely a »Vadnyugat Kódexeként« vált ismertté. Ezeket a túlélés érdekében házilag megalkotott magatartásbeli szabályokat soha nem foglalták írásba, viszont mégis mindenki ismerte és betartotta, hiszen az élete múlhatott rajta. A Vadnyugat kódjának betartása ki-ki a saját becsületbeli ügyének tartotta.”
Bár a cowboyok bármikor gondolkodás nélkül megszegték a város, az adott állam vagy a szövetségi kormány bármely törvényét, különös módon ügyeltek a saját íratlan szabályrendszerüknek a betartására. Ennek elmulasztása nem vont maga után formális büntetést, de az ember, aki megszegte, többé-kevésbé társadalmi kitaszított lett. Barátai „halálra szekálták” és éppen azon íratlan törvény által nyerte el büntetését, amelyet megszegett.
Noha a Vadnugat Kódexét hivatalosan soha nem foglalták írásba, különböző nemhivatalos variációi imitt-amott megjelentek. Íme egy csokorra való a vadnyugati cowboyok viselkedési szabályrendszeréből:
Sose érdeklődj senki múltja iránt! Az alapján ítélj meg egy embert, ahogyan a jelenben viselkedik.
Soha ne lopd el más ember lovát! A lótolvaj az életével fizet.
Védd meg magad, amikor szükséges!
Vigyázz a sajátjaidra!
Tedd le a fegyvered, mielőtt az étkezőasztalhoz ülsz!
Soha ne rendelj a whiskynél gyengébb italt!
Ne fenyegetőzz anélkül, hogy ne vállalnád a súlyos következményeket!
Soha ne menj el úgy senki mellet az úton, hogy ne üdvözölnéd!
Ha hátulról közeledsz valakihez, üdvözöld hangosan, még mielőtt lőtávolba kerülsz!
Ne ints egy lovon ülő embernek, mert megijesztheted a lovát! A biccentés a megfelelő üdvözlés.
Miután elhaladtál valaki mellett az úton, ne nézz vissza rá! Ez azt jelentené, hogy nem bízol benne.
Egy másik férfi lován lovagolni az engedélye nélkül majdnem olyan rossz, mint szeretkezni a feleségével. Soha még csak ne is zavard más ember lovát!
Mindig töltsd meg színültig a whiskys poharat!
Egy cowboy nem beszél sokat; lélegzetét levegővételre tartogatja.
Nem számít, mennyire fáradt és éhes vagy egy hosszú, nyeregben töltött nap után, először mindig a lovad szükségleteiről gondoskodj, és csak utána a sajátodról szükségleteiről, adj a lovadnak vizet és takarmányt, és csak utána kezdj el te enni!
Trágárkodj, amennyit csak akarsz, de csak férfiak, lovak és tehenek társaságában!
Panaszkodj a főztről, és te leszel a szakács.
Mindig a fegyvertartó kezeddel tartsd a whiskyspoharat, hogy ezzel is kifejezd barátságos szándékaidat.
Ne legyél hálátlan!
Egy cowboy még akkor is kiegyensúlyozott, ha nincs teljesen rendben. Csak a pipogyák panaszkodnak, a cowboyok pedig utálják a pipogyákat.
Mindig légy bátor! A gyávákat semmilyen körülmények között nem tolerálják.
A cowboy mindig segít a rászorulóknak, még egy idegennek vagy ellenségnek is.
Soha ne próbáld fel más férfi kalapját!
Legyél vendégszerető az idegenekkel! Mindenkit, aki betéved hozzád, beleértve az ellenségedet is, szeretettel fogadd a vacsoraasztalodnál! Ugyanez vonatkozik azokra a lovasokra is, akik a prérin csatlakoztak hozzád.
Adj esélyt ellenségednek a harcra!
Soha ne ébressz fel rázással vagy érintéssel másik férfit, mert hirtelen megriadhat és lelőhet!
Az igazi cowboyok szerények. Nem tolerálják azt a kérkedőt, akinek „nagy a szája, de tele a gatyája”.
Légy mindig a barátod segítségére, amikor szüksége van rád!
Szolgálat közbeni italozás azonnali elbocsátásra és feketelistára kerülésre ad okot.
A cowboy hűséges az övéihez, a barátaihoz és azokhoz, akikkel együtt lovagol.
Soha ne lőj figyelmeztetés nélküli vagy fegyvertelen ellenségre! (Ezt „csörgőkígyószabálynak” is nevezték: mindig figyelmeztess, mielőtt lecsapsz! Ha azonban valakit üldöztek, ezt figyelmen kívül lehetett hagyni.)
Soha ne lőj le nőt, történjen bármi!
A társak figyelembevétele központi szerepet játszik a kódban, például: Ne kavard fel a port a kocsi körül, és ügyelj, nehogy a rossz embert ébreszd fel szolgálatváltáskor!
A környezet védelme és az értelmetlen pusztítás tilalma már akkor kódolva volt: Tartsd tiszteletben a földet és a környezetet úgy, hogy ne dohányozz tűzveszélyes területeken, ne rombold le a sziklákat, fákat vagy más természeti területeket!
Becsületesség mindenekfelett – az adott szó kötelez, a kézfogás erősebb, mint a szerződés.
Tartsd be az Aranyszabályt!
„A Vadnyugat Kódexe úriemberek egyetértése volt bizonyos magatartási szabályok betartásával kapcsolatban. Soha nem szedték paragrafusokba, de a terepen mindenhol tiszteletben tartották” – Ramon F. Adams.
Krúdy Tamás
Fotó: Image by Freepik
