Hogyan beszélgessünk gyerekeinkkel a halálról?
November első napjaiban minden gyermekes családban aktuálissá válik ez a kérdés. Nekünk három gyermekünk van (7, 10 és 12 évesek) és sajnos elég sok a családi halottunk mindkét ágon, így nálunk is felmerült már a kérdés: mikor és hogyan meséljünk otthon azokról, akik fizikailag nincsenek már velünk? Vajon a két általános alapszabály (ne legyenek családi titkok és minden nehéz, kényes témáról a gyermek kérdéseire válaszolva, az ő szintjén beszélgessünk), a halállal kapcsolatban is igaz lehet?
Hová tűntek az érzelmek?
Az érzelmek, a vágyódás, és a késztetés, hogy megosszuk egymással, amit érzünk alapvető, tiszta emberi igényünk. De gyanakvóvá váltunk egymással szemben, és egyre jobban unjuk a folytonos játszmákat, és ugyanazokat a köröket, amiket meg kell futni az ismerkedés során…
Mitől is sarlatán a sarlatán? – hamarosan itthon is bemutatják a csehek Oscar-díjra nevezett filmjét
Sarlatán címmel rendezett játékfilmet a múlt század ellentmondásos és hányatott sorsú cseh természetgyógyász, Jan Mikolášek életéből a Csehországban gyakran dolgozó lengyel Agnieszka Holland. A film – amelyet a Cseh Film- és Televíziós Akadémia benevezett az Oscar-díj legjobb külföldi filmek versenyébe – október 29-től látható a mozikban; ezt megelőzően, az október 22–25. között zajló Mozinet Filmnapok programjában szerepelt, én is ekkor láttam.
Akinek a futás púp a hátára – annak zsák a hátára!
Senki nem vitatja, hogy jó, ha mi, férfiak testben is erősek vagyunk. Ezért számos módon tehetünk, ám vannak, akik utálnak például futni vagy súlyt emelgetni egy konditeremben, esetleg nincs rá módjuk vagy idejük. Nekik jöhet be igazán a „rucking” angol szóval jelölt mozgásforma, amely időtakarékos módon a hétköznapjainkba is beilleszthető, és remekül pótol egy kardióedzést, miközben az izomzatot is fejleszti. Nem kell hozzá más, mint egy hátizsák meg néhány súlyosabb tárgy, a rucking elnevezés is a rucksack (hátizsákot jelent németes katonai szlengben) szóból ered.
A nő önismerete, érett viselkedése rengeteget segít a férfinak abban, hogy az megnyíljon és felvállalja negatív érzéseit is
A legbensőségesebb, legintimebb kapcsolatok egyik legfontosabb része a konfrontáció. Konfrontálódni egy kapcsolatban azt is jelenti, hogy biztonságban vagyok, felvállalhatom önmagam.
A hazugság az egyetlen járható út? – folytatódik a Házassági leckék középhaladóknak a Centrál Színházban
Mennyire ismerjük jól a házastársunkat? Na és a legjobb barátunkat, barátnőnket? Meddig és hogyan élhetünk vissza a másik bizalmával; azaz meddig és hogyan tartható titokban a hűtlenség? És vajon melyik a jobb: őszintének lenni és vállalni a fájó igazságot vagy hazugságban élni és közben tartani a lebukástól? Nem lehet véletlen, hogy a Házassági leckék középhaladóknak a Centrál Színház egyik legnépszerűbb előadása volt, amely folytatásért kiáltott. Ahogy az első, úgy a második rész is elsőre frivol komédiának, könnyed kikapcsolódásnak tűnik, miközben komoly és örökzöld kérdéseket feszeget.
„Szegény lehetsz, de elhanyagolt soha” – interjú Rubold Ödönnel
Rubold Ödön Jászai Mari-díjas színművésszel, érdemes művésszel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.
A társam úgy tud jobbá válni, fejlődni, ha előbb elfogadom annak és olyannak, aki ő
Elengedve szeretve annyi, mint a másik ember teljes elfogadása és függetlenségének tisztelete. Vágyjuk a másik kizárólagos szeretetét, meg akarjuk tartani, igényeljük a tenyéren hordozó állapotot, a testi és lelki komfortérzetet. De ahelyett, hogy úgy hordoznánk, mintha vizet tartanánk, kontrolálni, birtokolni kezdjük őt, kezünk szorításával megfojtani.
„Ha az embernek nincs hite, nem tud szabad se lenni” – interjú Makranczi Zalánnal
Makranczi Zalán színésszel, szinkronszínésszel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.
Nagyvárosi fények – vígjáték szavak nélkül, avagy Charlie Chaplin a Játékszínben
A Játékszín nyolc hónap kényszerszünet után egy Charlie Chaplinről szóló előadással nyitotta meg az idei színházi évadot. Az október 17-én bemutatott darab az 1931-ben forgatott Nagyvárosi fények című némafilm adaptációja, Szente Vajk rendezésében, Nagy Sándor, Kolovratnik Krisztián és Kovács Gyopár főszereplésével. A bemutatóra a közönség is fekete-fehérbe öltözött, a színházigazgató maga nyitotta meg az előadást és hívta meg a nézőket utána egy fogadásra, a régóta várt esemény közös ünneplésére.
