Szóval, pakoljuk meg a hátizsákunkat – súlyzókkal, kövekkel, könyvekkel, néhány kiló cukorral, liszttel, krumplival, kinek mi van kéznél –, persze csak annyival, amennyit a zsák és mi is elbírunk, majd induljunk neki akár a környező utcáknak (ha a természetbe kijutni körülményes volna). Elsőre érdemes a sétát a testsúlyunk 10 százalékának megfelelő súllyal kezdeni, és azt pár alkalmanként 1-2 kilóval emelni. Összesen 15-20 kilogramm fölé később se menjünk, hacsak nem a hadseregbe készülünk. Félórát már első alkalommal is betervezhetünk, ezt tornásszuk fel fokozatosan legalább egy órára. Ha így már a rászánható időkorlátunkba ütköznénk, akkor a nap olyan szakaszába is beilleszthetjük a kört, amikor összeköthető például egy boltba menetellel (hazafelé így tervezhetően növekszik is a súly).
Ez a fajta kardió heti néhány alkalommal elsősorban azoknak a férfiaknak ajánlott, akik képtelenek a futásra „monoton kínszenvedés” helyett élményként gondolni. A sétába sokkal kisebb önsanyargatás árán bele lehet jönni, ráadásul a testünk hamarosan maga fogja követelni, hogy minél intenzívebben és rendszeresebben ismételjük. Ha már a katonaságot említettük, ott valóban része a kiképzésnek az állandó hátizsákcipelés, és az egykori katonák hátizmai nem elsősorban a kondigépektől masszívak. A hátizsákos menetelés civilként akár családi programmal is összeköthető egy laza kirándulás vagy egy túraútvonal bejárása keretében – a gyerekek hátizsákjába persze csak módjával pakoljunk… Egyes országokban már „GoRuck” körök is alakultak, mintegy szociális sporttá téve a zsákos vándorlást. S hogy a futás és a súlyzózás gyötrelmeinek elkerülésén túl mik még a rucking kézzelfogható előnyei?
Cikkajánló: A férfiszív hálája – Így edd egészségesre magad
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Növeli a pulzust, a kocogáshoz hasonlóan hat a vérkeringésre. Javítja a kitartást, az állóképességet. Több kalóriát éget el, mint a séta, és csak egy kicsivel kevesebbet, mint a futás. Futáskor az ember minden lépésnél a testtömege 7-12-szeresét terheli a térdére, így az ízületeket a rucking – amelynél a terhelés csak 2-3-szoros –, sokkal jobban kíméli, kisebb a sérülésveszély. A háton cipelt súly terhét az izmok egyenletesen osztják el, és ennek a kiegyensúlyozásnak a felső- meg az alsótest is örül. Aki tartósan irodai munkát végez, annál szépen helyrehozhatja/megelőzheti a „quasimodós” testtartást a hátizsák, aminek stabil hordozásáért a váll- és hátizmok megdolgoznak. Ráadásul a szabadlevegőn mozoghatunk vele, ami ajándék az immunrendszernek! Ha már úgyis gyalog indulunk valahova, mibe kerül még egy zsákot is a hátunkra kapni? Azt mondják, ez a férfiak túlélési ösztönét is ébren tartja…
Dr. Szász Adrián
Fotók: Andreas Wagner on Unsplash
