Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?
Nem nagyon csináltam butaságokat, ez teljesen kimaradt az életemből, szerintem 18 éves koromig mintagyerekek voltam. Imádtam mindenhova felmászni, Miskolc város minden szökőkútjába beleestem, mert érdekelt, hogy mi van a tetején, de más történetem nincs.
Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?
Amit a szüleim rám hagytak az az, hogy nincs abszolút igazság, mindig minden szempontot, szemszöget figyelembe kell venni.
Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekének?
Ez már sokkal bonyolultabb. Ez a vírus másra sem alkalmas, minthogy az ember újragondolja az életét. Talán a szabadság fogalmát kellene újraalkotniuk; mert az teljesen más, mint amit eddig képzeltünk arról. Azt gondolom, hogy ha az embernek nincs hite, bármilyen irányban is, akkor nem nagyon tud szabad lenni – a kettő elválaszthatatlan egymástól.
Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?
Teljesen jónak tartom a koedukációt, hiszen a világ eleve úgy lett teremtve, hogy férfiak és nők együtt játsszák ezt a társasjátékot. Lehet, úgy csinálni, hogy külön, de akkor is egy térfélen játszunk. Bizonyos tantárgyak esetében – vagy azok egy részében – és bizonyos időközönként talán érdemes külön tanítani, de akkor is csak 2-3 óráról van szó. A biológia vagy a testnevelés ilyen tantárgyak – hiszen vannak élethelyzetek, amikor a két nem, halálosan szemérmes egymás előtt –, de például a matematika nem.
El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?
Hála Istennek, én már nagyon nehezen tudom elképzelni, mert nem abba a világba születtem, de biztosan van olyan helyzet, amikor egyszer csak az embernek elszakad a cérna és visszaüt. De ahhoz nagyon sokat kell, hogy támadjanak engem vagy a családomat, hogy én visszaüssek, mármint fizikailag.
Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?
Szerintem a kettőnek nincs köze egymáshoz. Nehéz helyzet az, amikor fel kell emelni egy 300 kg-os követ, de az is, amikor valakinek meghal egy családtagja. Melyikről beszélünk? Nem szeretem az olyan hangzatos mondatokat, minthogy „az igazi férfi nem sír”, mert de, abszolút van olyan helyzet, hogy az emberben annyira feltódulnak az érzelmek, hogy túlcsordulnak. Férfiaknál is.
Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?
Nálunk az otthoni munkamegosztás fele-fele arányban történik, de nem úgy, hogy kimondjuk, hogy „ha én ezt csinálom, akkor te azt csinálod”, hanem felnőtt emberek módjára megosztjuk a házimunkát, figyelemben véve a másik aznapra beosztandó energiáit, és természetesen egyikünk sem lóbálja a lábát, amikor a másik dolgozik. Szerintem ez az ideális munkamegosztás.
Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?
Mindent, amit kell. Vannak apró leosztott dolgok, én például szívesebben teregetek, mint porszívózok, vagy szívesebben mosogatok, mint mosok, de nem esik le a karikagyűrű az ujjamról, ha mégis azt kell tennem.
Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?
Én már lejöttem erről a témáról. Voltam egy időben workoholic, de rájöttem, hogy az tulajdonképpen csak a munkáltatónak jó; nekem, mint munkásnak semmi hasznom nincs belőle – azon kívül, hogy meg tudom veregetni a vállamat, hogy „ej, de sokat tudok dolgozni”. De ezt már tudom magamról; tudom, hogy gyorsan és pontosan tudok dolgozni, de hogy ezt napról napra be tudom bizonyítani, az már nem okoz örömöt. A színházak is mind azt nyomják a színészeknek, hogy mekkora szükség van rád, nagyon fontos, amit te csinálsz, nélküled nem működik, összeomlik a színház, nem maradhat el előadás, közben pedig de, mindenki pótolható.
Ön szerint mi a házasság értelme, célja?
Nagyon fontos, hogy az ember lerakja a voksát egy másik ember mellett. Azt mondani, hogy ásó, kapa, nagyharangig téged választalak – ez egy nagy bátorság. Mert az emberben azért ott motoszkál, hogy mi van, ha rosszul döntött. És akkor azt kell mondani: nem, jól döntöttem. Ahogy ahhoz is bátorság kell, hogy mostantól kezdve másképp – nem jobban vagy szebben, hanem másképp, egy másik minőségű életet – fogok élni. Abban más, hogy mentes azoktól a fajta pillanatnyi izgalmaktól, amelyek nagyon jól esnek fiatal korban. De ezt nagyon sokan nem tudják elengedni. Nagyon sokan beleöregszenek, és az nagyon kínos, amikor 50-60 éves emberek 20 éves vágyakat kergetnek. Ugyanakkor egy nagy megnyugvás is: már nem kell keresgélnem azt, hogy kivel fogok ön- és faj-fenntartani, nem kell egy szőkébbre, barnábbra vagy feketébbre várni.
Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?
Ez egy teoretikus kérdés, de szerintem az ember kétszer ugyanabba a folyóba nem tud belelépni. Lényegi döntéseimet ugyanígy hoznám meg, bizonyos apróságokban viszont valószínűleg másképp döntenék, mert az egy másik élethelyzet lenne. De nincs semmi olyan, amit annyira megbántam volna, hogy azt mondanám: ezt vagy azt legközelebb biztosan másképp csinálnám.
Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?
Abszolút, sőt, ma van rájuk a legnagyobb szükség. Olyanokra, akik példaképként állhatnak az emberek előtt, és a szó legjobb értelmében egy ügyűek. Manapság nagyon kevés reneszánsz ember van, mindenki az élet egy apró részéhez ért, és azt kellene felfognunk, hogy az teljesen jó, mindenki értsen csak egy dologhoz, de ha mindannyiunk tudását összeadnánk, az milyen jó lenne. A magyar ember ért a focihoz, a politikához, az agysebészethez, a járványügyi helyzethez, mindenhez és mindenhez is. Ha helyzet van, mindenki jön az egybites mondatokkal, nekem viszont éppen olyankor buknak le: ezek nagyon jól hangzanak, de ha visszakérdezünk, nincs válasz, lefagy a rendszer. Manapság olyan emberekre volna szükség, akik kiállnak azzal, hogy: „én ezt gondolom a világról, én ezt a szegmenst látom és abban szerintem ez van”.
Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?
Igen. Tulajdonképpen 18 évesen belőttem, hogyan szeretnék élni és azt létrehoztam. Lett családom. A színészet kamaszkori vágy, de ma már teljesen mást akarok a színészettől, mint 20 vagy 35 évesen gondoltam, ami szerintem rendben van; az ember vágyai is változnak.
Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?
Ez számomra majdnem egy „ki a példaképed” típusú kérdés, de nekem az sosem volt. Nem szeretnék visszahozni valakit, aki már nem él, mert az életnek nem ez a rendje. Ha valakitől okulni szeretnék, akkor olvasok tőle vagy róla. Legfeljebb annak volna értelme, hogy mutassak valamit, amit ő már nem élt meg. De nekem a fontos családtagjaim is élnek, hála Istennek. Ha pedig egy élő személlyel szeretnék találkozni – nagyon sok emberrel szoktam is –, nem érzem azt, hogy bárki is elérhetetlen lenne a számomra; nem gondolnám azt, hogy ha nagyon össze akarnám hozni, akkor ne tudnám.
Mit jelent önnek az, hogy „szent”?
Legutóbb az jutott erről eszembe, hogy a megtámadott emberek azért támadnak vissza, mert nem szentek. Nagyon kevés ember van, aki nem támadt vissza: Jézus, Teréz anya, a Dalai Láma. Csak ők tudták ezt elviselni. Én nagyon klasszikus értelemben vett szabadságszerető, liberális ember vagyok, de időről-időre sajnos szembesülök azzal, hogy ez is nagyon kevés, és hogy mennyire távol vagyok ezektől a szentektől!
NÉVJEGY
- Magyar színész és szinkronszínész.
- Miskolcon született 1979. július 20-án.
- A Nemzeti Színiakadémiát 2000-ben végezte el, ezt követően a Pesti Magyar Színházban kapott szerződést. 2001-től a kecskeméti Katona József Színház társulatának tagja, 2007-ben a Bárka Színházba szerződött. 2008-tól a Nemzeti Színház tagja. 2013 és 2015 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház színművésze, azóta szabadúszó.
- Díjak: Aranykecske-díj (a 2004/2005-ös évad legjobb színésze); Soós Imre-díj (2006); Művészek Magyarországért Díj – Az év filmes mellékszereplője (2009).
- Nős, két gyermeke van.
Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó
*
Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!
Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.
Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!
