Jelenleg is zajlanak a Házasság hete rendezvényei, melynek kapcsán adjuk közre a következő kis anekdotát, ami egy ezt követő cikksorozat bevezetőjéül is szolgál.
Egyszer egy keresztény és egy hindu találkozott egymással. Beszélgetni kezdtek és egy idő után a házasságra terelődött a szó.
– Nagyszerű dolog – kezdte a keresztény –, hogy a mi kultúránkban szerelemből házasodhatunk. Nem volt ez nálunk sem mindig így, sokáig a szülők, nagyszülők, rokonok boronálták össze a fiatalokat, suba-subával, guba-gubával. De végül sikerült kivívnunk magunknak ezt a szabadságot, és ma már a szívünket követhetjük a párválasztásban.
– Ez tényleg nagyon szép. Mint tudod, a mi kultúránkban ez nincs így. Nálunk az esküvők előre elrendezettek, mi nem választhatunk a szívünk szerint. De nézzük ezt egy kicsit másképp. Vegyünk egy hideg edényt, amit ráteszünk egy forró tűzhelyre. Az edény a házasság, a tűzhely pedig a társadalmat összetartó hagyomány. Mi fog itt történni? A forró tűzhely felmelegíti a hideg edényt. Ezt történik a mi házasságainkkal, kezdetben valóban nincs bennük heves érzelem, de az élő hagyományunk élettel, értelemmel, szerelemmel tölti meg azt – felmelegíti. Míg nálatok, keresztényeknél, ez éppen fordítva van: egy forró edényt tesztek egy kihűlt tűzhelyre. És mi az eredmény? Előbb-utóbb kihűl az edény is.
Eddig az anekdota, aminek alapján mi feltesszük a kérdést: vajon hogyan érdemes házasodni – érzelemből vagy tudatos döntés alapján? Erre keressük a választ a sorozat következő írásaiban.
Neo
Fotó: Tom Pumford on Unsplash
