Emlékszünk még arra, amikor esetlenül, torkunkban dobogó szívvel, megkövesedett gyomorral, hideg verejtékben úszva jeleztünk valakinek? Hogy tetszik nekünk. Hogy itt vagyok és kell-e? Amikor meg tudtuk élni a vallomás teljes kockázatát, izgalmát, amikor tétje volt számunkra. Amikor még magától értetődően „ajánlottuk fel önmagunkat”, gyermekien naivan, makulátlan fehér lappal?
Kár hogy nem erre az ifjúkori kristálytiszta alapra építünk hosszú távon. Kár, hogy ma már sok 35 éves párkereső vágyik ezekre a tiszta érzésekre, a tiszta lappal való indulásra, de mégis másra alapozza a jövőjét. Arra a rutinra, amit időközben megszerzett.
A hódító, a vagány, a félénk, a magabiztos és megannyi szerep(!) eljátszásának(!) homokjára épül a várunk. A korral rutinná válik az ismerkedés, technikai megszokássá fajul az első csók zavarának leküzdése, nem emelkedik a pulzus, amikor a fülébe súgom először… Mert már annyiszor tettem, annyiszor égettem meg magam és annyiszor sikerült, hogy tökéletesíteni tudtam minden mozzanatát a játékomnak.
Épp csak az élet, a lélek, az ismeretlen hiányzik. A kockázat izgalma! Mert azzal a rutinnal a hátam mögött mit mondok? Ha nem akarja, nem jön össze, nem úgy reagál – akkor megyek tovább. Eddig is ezt tettem…
Sokaknál már rutin minden mozdulat, pillantás, begyakorolt (és néha már megunt) minden ismerkedő, kapcsolat-indító, „szerelem megalapozó” technika. Száraznak tűnik? Valóban az. Ezt elég nehéz ígéretes kezdetnek nevezni…
És ha ez a homok, amire nem jó építeni, akkor mi a kőszikla? Mi vagyunk! Mi magunk! A teljes kendőzetlen valónk a kőszikla!
Jobb, ha azt ismerik meg, azzal akarnak házasodni, barátkozni, együtt harcba vagy munkába menni! Jobb, ha azt faragjuk és csiszoljuk, majd azt adjuk mi is a közösbe! Önmagunk megmutatása nem hiú vagy éppen szenvedő magamutogatás. Ennek gyakorlati jelentősége van! Ez vagyok, itt a tervem, ennyi az erőm, ilyen fejlődésre lehet tőlem számítani, erre lehet építeni. Ennél nem többre, de kevesebbre sem lehet számítani! Ez a férfi hozzáállás a jövőhöz!
És hogy mire elég ez? A józan döntésre! Az őszinte indulásra. A biztos alapra. Kőszikla ez, nem pedig modern feltárulkozás! Igaz barátság, közös munka és házasság alapja egyaránt!
Csakis kendőzetlen Önmagunk lehet a barátság, bajtársiasság, szerelem biztos alapja. De csak akkor adhatom oda a valómat, ha a tükörből ismerem. Merj tükörbe nézni: úgysincs ott se több, se kevesebb. De ha az, amink van mindig nálunk van, arra már lehet építeni! Épp annyit, amihez pont mi kellünk! Az épít sziklára, akinek pont az kell, aki vagyok és nem az, akit eljátszok!
Írta: Bedő Imre, Férfiak Klubja alapító,
a Teremtő tűz című sikerkönyv,
A megbízható férfi
és a Férfienergia bestsellerek írója
